• Múltidézés Katona Jánossal

    Kevesen vannak, akikkel egy beszélgetést megszakítva, akár évekkel később, ugyanott lehet folytatni a gondolatot, ahol abbamaradt. Katona János, a József Attila Színház művésze ilyen ember. Apropó, művész! Amikor az évadzáró társulati ülés után megbeszéltük, hogy néhány nap múlva a színház művészbejárójánál találkozunk, rám szólt: „Elég, ha úgy mondod, színészbejáró.”

    Lehetne születésnapi beszélgetés is ebből az interjúból, hiszen Katona János szép kerek évfordulóhoz érkezik ősszel, de nincs értelme foglalkozni ezzel, mert ő valóban kortalan, bátran el lehet hinni neki mindent, amit mond vagy csinál, megformált figurái nincsenek időhöz kötve.

    Tovább...

  • Színházról fiataloknak Ruszt József a János király várszínházi előadásáról

    Ruszt József neve már debreceni éveiben ismerősen csengett sokak fülében: akkoriban még a budapesti Egyetemi Színpad amatőr együttesét is ő vezette. Néhány évvel később a színházi események iránt kevésbé érdeklődők is megtanulták az országos hírű előadásokkal jelentkező Kecskeméti Katona József Színház igazgató-főrendezőjének a nevét.

    Budapesti szerződése nem hozott számára igazán sikert. Zalaegerszegi vállalását azonban – a Hevesi Sándor Színház megalapítását, szervezését, a fiatalok közönséggé nevelését, az izgalmas, érdekes művek színpadi megvalósítását – a legfényesebb kecskeméti éveinek színvonalán végzi. Több színházban bizonyított azóta – vendégként – Budapesten is. A Nemzeti Színház az ő irányításával mutatta be nemrégiben Gorkij Jegor Bulicsov és a többiek című drámáját.

    Tovább...

  • Görgey Gábor vendége voltam

    Ritkán esett meg velem több évtizedes újságírói pályafutásom alatt, hogy a minden részletre kiterjedő, gondos jegyzeteim alapján összeállított kérdéseimet sutba kellett vágnom interjú készítése közben. Mit tehettem volna mást, amikor a megszólaltatni kívánt Kossuth díjas művész, jelen esetben Görgey Gábor író, költő, drámaszerző, a Magyar Televízió egykori művészeti vezetője, ex-miniszter sokkal izgalmasabb dolgokról kezdett beszélni, mint amire gondoltam?!

    Tovább...

  • vissza

    nézem az utcán a kifejezéstelen
    arcokat lépem az egyenlépéseket
    a sokasággal hogy össze ne akadjunk
    szorítom a táskámat erősen ki ne
    tépjék a kezemből azt a pár forintot
    ami a pénztárcámban lapul szerényen

    ami most az én vacsorámat fedezi
    nem a hajléktalanokét a kis téren
    ahol nem szólnak hozzám csak elém tolják
    a keménypapírra maszatolt lényeget
    éhes vagyok oldják meg a problémámat
    képtelen vagyok a megszólalásra is

    Tovább...

  • Virágok a túlsó partról

    Azt beszélik a józsefvárosiak, hogy egy csupa szív bácsival esett meg valahol a kerület elhagyott zugában ez a csodás történet.

    Élt egyszer, nem is olyan régen egy kedves, nagyon idős nénike, aki úgy szerette a virágokat, ahogyan csak az szeretheti, akit már örökre elhagyott a férje és a lánya, a fiainak pedig kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy vele törődjenek. A „kicsi” felhívta telefonon néhanap, hogy elújságolja, miként és merre megy sora a nénike messze földön munkát talált unokáinak, a „nagy” azonban gorombán elutasította még azt is, ha az édesanyja egyszer-egyszer vérszegény célzást merészelt tenni arra, hogy megnézné a virágokat egyedül élő, imádott elsőszülöttje fóti kertjében. „Nincs ott semmi látnivaló, még egy vakondtúrásban elesel, az kell neked?” – morgott ellentmondást nem tűrően.

    Tovább...

  • Mikulásgyári kaland

    Jött a hír: egy híres fuvarozó vállalat tíz munkatársa a Mikulásgyárban tartja csapatépítését! Milyen jó lehetőség ez egy kellemes riport készítésére így télvíz idején. Mikulás bácsi, gyerekek, ajándékok, forralt bor, friss házi rétes, jó emberek. Még az sem tudott felbosszantani, hogy az autóm indításakor az akkumulátor csak nyekkent egyet csúfondárosan, aztán már viccelődni sem volt ereje. Pedig tűző napsütésre ébredtünk, hónak híre-hamva sem volt eddig ezen a télen a fővárosban.

    Tovább...

  • Áldozat

    gyilkos érzéseket fürkésztem magamban
    képes lennék-e egyáltalán úgy élni
    hogy eltakarítanék mindenkit aki
    az utamba áll hideg kegyetlenséggel
    nem válogatva a gyilkos eszközökben
    taposni könyökölni feljelenteni

    ha kell késsel pisztollyal szamuráj karddal
    ha kell vállról indítható rakétával
    nekiesni a disznófejű nagyúrnak
    egérfejű tomportakarítóinak
    annak is aki nem fúj egy követ velem
    annak is aki fél mert az be is csinál

    Tovább...

  • „Nem vagyunk egyedül a nagyvilágban” Almási Tamás megmutatja a leírhatatlant

    Tizennégy éves lehetett, amikor rájött, hogy a filmkészítés az igazán neki való szakma. Almási Tamás és a film azóta nem engedik el egymást. Néha átmenetileg szünetelteti a munkát, de azt is csak azért, hogy még nagyobb erőbedobással tudja elkészíteni legújabb alkotását. A játékfilm emlőin nevelkedett Kossuth-díjas dokumentumfilm rendezőnk olyan aktuális és húsbavágó témákkal találkozott, amelyekből, mint mondja, vétek lett volna játékfilmet csinálni.

    Tovább...

  • Cseh Tamás ünnep a Ráday utcában

    Popzenekarnak is becsületére válna, ha rajongói – farkasordító hidegben! – olyan hosszú sorokban kígyóznának az utcán könyvekkel, régi bakelit lemezekkel, cd-kkel, az 53-as sorszámot viselő Slágerszövegek füzetkével dedikációért, mint ahányan toporogtak Cseh Tamás ünnepi estjén a Ráday utcai Paperwall Galéria előtt.

    E sorok írója már elég vén ahhoz, hogy ne hagyja magát felhúzni semmin: nem állt be a sorba vitatkozni azon, hogy ő már öt óra ötvenegykor a galéria előtt állt, vagy csak hat óra háromkor. Boldogan nézte a fagyoskodó óriáskígyót az utcán, mert a kellemesen fűtött Paperwall Galériában papírpuffon ülve élvezhette Cseh Tamás Bakáts téri és Bárka Színházi koncertjeit, és azt is láthatta, hogy a dalok mestere mennyire meglepődött a hatalmas tömegen, de milyen jól esik neki hosszú idő után újra találkozni a barátaival, ismerőseivel, a közönségével. A tévéstábok, rádióriporterek és újságírók hada szintén nem hitt a szemének, faggatta is megállás nélkül az egyre jobban vacogó kígyót, hogy miért vállal ekkora áldozatot egy aláírásért. A válaszokból kiderült: nincs türelmük őszig várni, amikor – talán – Cseh Tamás újra színpadra állhat. Már a Beszélgetőkönyv decemberi bemutatóján sokak számára nagy csalódást okozott, hogy éppen a könyv főhőse egészségi állapota miatt nem vett részt az eseményen. Most végre saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy Tamás nem adta fel, harcol betegségével, s ha dedikálást vállalt, ez azt jelenti, hogy számára is nagyon fontos a találkozás a közönségével.

    Tovább...