Ifjabb Domahidy László hat évesen már közelebbi ismeretséget kötött a zongorával. Fel is vették később a Zeneakadémiára, mégis apja, a híres operaénekes útját járja, pedig hosszú ideig éppen ez volt az, amit semmiképpen sem szeretett volna.
Hogy miért kellett ilyen nagy utat bejárnia ahhoz, hogy végül pontosan ugyanazt tegye, mint amit annak idején édesapja csinált? Nem egyszerű a válasz. Domahidy László gyerekkorától olyan magyar és külföldi csillagok tökéletes alakításait csodálhatta meg az Operában, hogy eszébe sem jutott utánozni őket. Úgy érezte, neki ez ilyen szinten sosem sikerülhet, akkor pedig minek erőltesse a dolgot. Véletlen szerencsének köszönhetően Kodály Zoltánék budapesti általános iskolájának a gimnáziumában, a Móriczban kötött ki ének-olasz szakon. Jó kis társaság jött össze, az osztálytársa volt Katona Klári, Vass Valéria, Dés László, a párhuzamos osztályba pedig Udvaros Dorottya járt. Érettségi táján már biztos volt benne, hogy zongorista lesz. A Rottenbiller utcai Fiatal Művészek Fórumán bontogatta szárnyait, akárcsak Eperjes Károly és Boros Lajos. Többek között Simon Zsuzsa, Petrovics Emil, Major Tamás, Antal Imre, Rodolfo segítette kibontakozni itt az ifjú titánokat. Amikor felvételizett a Zeneakadémia zongora szakára, Domahidy már javában zongorázgatott az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyein. Ahogy behívták katonának, gyorsan próbát énekelt a Honvéd Együttes férfikarába. Az együttes egyébként a férfi operaénekesek 98 százalékát termelte ki, Palcsó Sándor, Gregor József, Gulyás Dénes, Sárkány Kázmér is itt kezdte.
Tovább...