• Látni vagy érezni?

    Súlyos, Lengyelország égető gondjairól készült filmeket válogatott a 32. Lengyel Filmtavaszra a budapesti Lengyel Intézet. A Toldi moziban egy héten keresztül vetített filmek között láthattuk a Fivérem és az Otthon, édes otthon című alkotásokat.

    Maciej Sobieszczanski, a Fivérem rendezője a közönségtalálkozón arról beszélt, hogy hazájában az öngyilkosok száma drámai méreteket öltött. Különösen fájó jelenség, hogy a tíz év körüliek közül nagy számban döntenek úgy, hogy eldobják maguktól az életüket. A film egy nagyszerű dzsúdós srácról szól, aki öccsét igyekszik megvédeni minden konfliktustól otthon és az iskolában egyaránt. Ez még otthon sem igen sikerül, annyira bonyolult a helyzet: édesapja börtönben, édesanyja pedig erőn felül igyekszik gondoskodni gyermekeiről és valami módon elszakadni elviselhetetlenül agresszív férjétől, s ha lehetséges, új életet kezdeni valaki mással. A férj azonban még a börtönből is képes kegyetlenül beleavatkozni párja életébe. A kisfiú, bátyja segítsége ellenére sem találja helyét a világban, és egyre több helyrehozhatatlan hibát követ el pont azokkal szemben, akik a legközelebb állnak hozzá. Amikor a tesó leveszi róla a kezét, nem lát más kiutat a maga számára, csak a halált. Sobieszczanski felfedezett egy fantasztikusan tehetséges fiút, Filip Wilkomirskit, aki dzsúdóban korosztálya egyik legjobbja, s hazájában óriási sikert aratott filmszerepe után nagy kérdés, hogy melyik utat fogja választani.

    Tovább...

  • Sebő Ferenc keservei

    Húsz évesen, mint a Szolnoki Szigligeti Színház nagyreményű segédszínésze, rongyosra hallgattam hasonló korú szobatársammal a színészházban Sebő Ferenc és Halmos Béla első nagylemezét. A sors úgy hozta, hogy bár a színpadot hűtlenül elhagytam, később azokkal, akikre felnéztem, akiknek az életét és színpadi munkásságát megismertem és megszerettem, interjúkat készíthettem. Így történt ez Sebő Ferenc esetében is. Most, hogy haláláról értesültem, egy húsz évvel ezelőtt megjelent beszélgetésünket kerestem meg. Ez a fantasztikus előadóművész és zenetudós igen keserű szájízzel foglalta össze A feladat ugyanaz maradt… címmel napvilágot látott cikkemben a népzene, néptánc, zenetanítás helyzetét.

    Tovább...

  • A zene segít

    Utoljára jutna eszembe, hogy egy baromfi szemszögéből kíséreljem meg látni és profi filmes eszközökkel láttatni a világot, de ez mit sem von le Pálfi György érdemeiből, aki szinte az első perctől az utolsóig képes lekötni a nézők figyelmét ennek az eddig nem sokra tartott állatnak az igen szerény körülmények között zajló életével. Pedig mennyi hasonlóság van egy tyúk és egy nyugodt, szeretetteljes családi életre vágyó ember életében! Pálfi A tyúk című filmjével ismét bizonyítja, hogy olyan rendkívüli alkotások mestere, amelyekhez valószínűleg hasonló sincs sem a magyar, sem a világ filmtörténetében.

    Tovább...

  • Szerdától szombatig Orbán Viktorral

    „Nem leszek a játékszered”

    Elmondták már mindennek, még rendes embernek is. Öt esztendeje, amikor 25 évesen a Fidesz egyik alapítójaként berobbant a köztudatba, maga sem hitte volna, hogy ilyen hatást képes gyakorolni az emberekre – pro és kontra egyaránt. A „nagyszájú vadócból” azonban az eltelt idő alatt több politikus kollégája szerint is felelősséget érző, érett pártvezér vált.

    – A Fidesz kongresszus előtti három napot választottuk beszélgetésünk fő témájául. Jellemzőnek tartja?

    Tovább...

  • holnap

    mi tetszik nekem így halálom küszöbén

    a napfény reggel ahogy szobámba les be

    nem engem keresett sietve odébb állt

    a zene a rádióból mintha soha

    nem azt a dalt játszanák amit szeretek

    a tipródó vadgalamb az ablakomban

    nyugtalanít a hangos szárnyverdesése

    üzenetek az okostelefonomban

    hogy rápillantsak a legtöbb annyit sem ér

    a lementett fényképeim ősrégiek

    mintha már semmi sem történhetne velem

    a holnapról kéne képet kattintani

    Tovább...

  • Születésnapi egyensúly

    Némi bölcsességet vélek felfedezni gondolkodásomban és ésszerűség-félét életvitelemben. Ha valaki csak azt látná, ahogy reggel megmozgatom – őrületes akaraterővel – tespedt tagjaimat, akkurátusan kidolgoztam ugyanis egy felkelési szisztémát, hát azt gondolná, micsoda jellem vagyok. Pedig fenét! Csak arra jöttem rá, hogy a szürke hétköznapok apró kis szöszmötölései (reggeli torna, fogmosás, zuhanyozás, mosogatás, bevásárlás, takarítás, rendrakás, cipőpucolás, stb.) milyen egészségesen szakítják meg a szellem szárnyalásait! Egymás nélkül elképzelhetetlenek, egymást kiegészítő tevékenységek. Negyven-ötven perc szellemi munka után legalább valami csacskaságot tennie-vennie kell az embernek, hogy vér kerüljön elgémberedett lábikrájába, oxigént kapjon az agya, és megfelelő színvonalon tudjon gondolkodni.

    Tovább...

  • Utolsó idők: film életre-halálra

    Vass Teréz és Mátyássy Áron szövetsége

    A száz éves születésnapját ünneplő Budapesti Jézus Szíve Templom rendezvénysorozatának egyik kiemelkedő eseménye volt, amikor Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a templom igazgatója kötetlen kávéházi beszélgetésre invitálta az idei Magyar Filmszemle nagydíjas alkotásának két meghatározó művészét, az egyik főszerepet játszó színésznőt, Vass Teréziát, és Mátyássy Áront, a film rendezőjét. A találkozó különösen izgalmas volt abból a szempontból is, hogy a fiatal színésznő nem ad interjút senkinek, amióta kisbabáját várja.

    Tovább...

  • A díszlettervező formálja képpé az irodalmat

    Szlávik István maradandó útravalót kapott mesterétől

    Orvos és gyógyszerész felmenőkkel igazán izgalmas kalandba vágott bele annak idején Szlávik István, a Magyar Színház díszlettervezője, a Képzőművészeti Egyetem tanára, amikor – hála a család régi jó barátjának – elhatározta, hogy ugyanazt fogja csinálni, mint Vogel Eric. Egykori elhatározását olyan meggyőzően sikerült megvalósítania, hogy gyerekei nem is tudják elképzelni életüket másképp, csak édesapjuk (és édesanyjuk, Szakács Györgyi Kossuth-díjas jelmeztervező) jól kitaposott ösvényein haladva.

    Tovább...

  • Hetvenöt éves a dalszövegírás nagymestere

    Az elfogódottság talán érthető: S. Nagy István első nagy slágere, a Merre jártál tegnap este 1957-ben született, éppen akkor, amikor e cikk szerzője meglátta a napvilágot. Azóta megszámlálhatatlan dalszövegét énekelték az elmúlt évtizedek legnépszerűbb előadói, elég, ha csak néhány címet és nevet említünk meg ennek bizonyítására: Még ide-oda húz a szív (Aradszky László), Fehér sziklák (Zorán), Azt mondta az anyukám (Omega, Somló Tamás), Bús szívből énekelni (Szácsi Pál), Rohan az idő (Koncz Zsuzsa), Micsoda nagyszerű dolog (Koós János), Elmegyek (Máté Péter), Köszönet a boldog évekért (Záray Márta, Vámosi János), Nem vagyok én apáca (Zalatnay Sarolta), Csavard fel a szőnyeget (Hungária, Fenyő Miklós), Szóljon hangosan az ének (Soltész Rezső), Annyi arc ismerős (Payer András), Millió rózsaszál (Csongrádi Kata). S. Nagy nevéhez fűződik az első külföldön is sikeres magyar nyelvű beat-dal, a Rohan az idő szövege, de a Scampoló, az Illés, az Echo, a Corvina és szinte valamennyi sikeres magyar zenekar és szólista énekelt tőle számokat. Játékfilmekhez és színpadi művekhez is írt szöveget, 1981-ben Máté Péterrel Csövesek címmel rock-musicalt készítettek. S. Nagy István több dala is a legjobbak között szerepelt különböző fesztiválokon. Legnagyobb sikere az Elmegyek című dalának volt, amelyet Nicholas címmel Sylvie Vartan tett ismertté az egész világon.

    Tovább...

  • Művészcsaládból a popszínpadra

    Erdélyi Lászlóból mégis csak előbújt a pedagógus

    Az Emberek és a Szekeres Adrien-féle Unisex zenekarokkal sikert sikerre halmozó Erdélyi László még 1984-ben, amikor diplomáját átvehette az ELTE magyar-történelem szakán, nem gondolta, hogy egyszer majd zenész karrierjének tapasztalatait fogja, nem középiskolás fokon átadni a feltörekvő nemzedéknek.

    Érdekes, hogy édesapja és édesanyja is a hangversenytermek dobogóján, illetve a színpadon érezte jól magát, ez a szépen csillogó világ mégsem érdekelte igazán gyerekkorában.

    Tovább...