betűim
ahogy gyerekkoromban mindig az üres
papírlap fecni most is írásra sarkall
csak a tollamat kell ügyesen mozgatni
és betűk jelennek meg a szemem előtt
az én betűkatonáim parancsomra
elindulnak világhódító útjukra
mert hajlandóak úgy sorban állni nekem
fényes gombokkal ragyogó surranókkal
hogy értelmes mondatok keverednek ki
elképesztő serteperteléseikből
ez a szerény de ütőképes hadsereg
szép győzelmeket arat virtuálisan