Archívum - február, 2026

  • Szalay Kriszta új darabjával egyszerre több iskolát is megénekeltetett

    A Budapesti Bábszínház bemutatója a legjobb példa rá, hogy a középiskolákban tapasztalható konfliktusok ellenére a „lázadó ifjúság” szívesen vesz részt azokon az eseményeken, amelyekben fantáziát lát. Ha valaki azt mondja nekem, hogy az ország több iskoláját össze lehet kapcsolni este nyolc után az éteren keresztül, és közös dalolásra bírni egy színházi előadás kedvéért, kinevetem. A Gramp című színdarab szerzője, Szalay Kriszta színésznő szerencsére nem foglalkozott a kicsinyhitűekkel, tavasz óta bízott bemutatója sikerében. Története tele van a középiskolákból ellesett, lehangoló pillanatokkal, az alkalmatlan vezetővel, a tanárok bizonytalanságával, a diákok talajtalanságával, önmagukat türelmetlenül kereső emberekkel. Ám amikor különleges helyzetbe hozza őket a sors, jelen esetben egy űrlény megjelenésével, mégis úgy érzik, hogy valamit tenniük kell. Ezt a valamit azonban csak közösen képesek létrehozni. Kiderül, hogy a nagy közös együttmozduláshoz (GRAMP: Groups And Many People) egymás elfogadása, tisztelete is hozzátartozik. Innen már csak egy lépés, és megfogalmazódik bennük, hogy olyan jó együtt lenni, még ha áldozatokkal is jár! Szemérmesebbek a világért se mondanák ki, de itt már a szeretetről van szó, ami nélkül semmi sem megy, amivel együtt viszont minden olyan egyszerű. Az önzetlen, tiszta űrlény meg akarja menteni az általa csodálatosnak látott Földet, a darab szereplői pedig meg akarják menteni a csapdába csalt, az iskola gondnokába költözött űrlényt. A darab különböző karakterei, a szőke cica, a szívdöglesztő csávó, a kövér srác, a fiúnak öltözött angyali lény, a törpe, a kimerült tanárnők egyszer csak azt veszik észre, hogy végre célja van az életüknek. Elhatározzák, hogy céljuk megvalósításában senki és semmi nem akadályozhatja meg őket! Segítségül hívják a közönséget, sőt az őrdöngős 21. századi technikát felhasználva együtt éneklik kaposvári, békéscsabai, dunaújvárosi, tokaji diákokkal, sőt a trendi West Balkán mulató vendégeivel az előadással együtt meghirdetett Örömnap himnuszát, Demjén Ferenc Sajtból van a Hold című dalát. Hát persze, hogy a darab végére minden jóra fordul, annyira jóra, hogy a bemutatón megjelent dalszerző nem akart hinni a szemének a tomboló siker láttán.

    Tovább...

  • És a tánc valóban életre kelt

    Szűnni nem akaró tapsorkán köszöntötte a Presidance Company bemutatóját a Millenáris Teátrumban. A Hungarythm – A tánc életre kelt cím kijelentésével az előadás megtekintése után vitatkozni sem lehet, kérdés azonban, hogy mit takar a hungarythm? A társulat szórólapján ez olvasható: „Mi magyarok semmiben sem különbözünk más nemzetektől, kicsit mégis mások vagyunk. Mi is szeretünk táncolni, zenélni, nagyokat mulatni. Mindennapjainkat öröm és bánat, élet és halál tánca járja át. Évszázadok harca égett zsigereinkbe, így ha nincs kivel, hát egymással harcolunk. Földünket vér és könny áztatta, mégis imádunk nagyokat nevetni, imádunk élni! Szóval semmiben sem különbözünk – kicsit mégis mások vagyunk. Más ritmusra ver a szívünk, más ritmusra jár a lábunk! Ez a hungarythm!”

    Tovább...

  • A rejtőzködő költő: Székely Ambrus

    Hatvan évesen kezdett el verset írni Gáll Ernő

    Nem tévedés, a nyolcvan éves Gáll Ernő azonos Székely Ambrussal, akinek válogatott versei jelentek meg a Kláris Kiadónál. Most érett meg az idő arra, hogy az idős költő felfedje különleges titkát. Gáll mindkét ágon székely ősöktől származik, s testvére fiát, aki tizenhárom éves korában hunyt el és remek verseket írt, Ambrusnak hívták.

    Gáll Ernő hat évtizeden keresztül készült rá, hogy versben fogalmazza meg mindazt, amit a világról gondol. Újabb két évtized kellett hozzá, hogy elég bátorságot gyűjtsön szerzői nevének felfedéséhez. Most, amikor már senki sem gyanúsíthatja meg azzal, hogy sikerért, pénzért, vagy azért, hogy kettesével lépegethessen felfelé a társadalmi ranglétrán, veti papírra gondolatait, átnyújtja nekünk legféltettebb kincseit, amely nemes gesztushoz valóban hozzátartozik, hogy a szerző bátran kilépjen álarca mögül.

    Tovább...

  • Öko-riadó az Alma együttessel

    Negyedszer indult országjárásra az a különleges rendezvénykamion, amely egy hónapon át játékos eszközökkel a hulladékok szelektív gyűjtésére buzdította a kisdiákokat. Az ÖKO-Pannon mozgó kiállítása interaktív játékokkal, a szó szoros értelmében megfogható példákkal, élményszerű formában ismerteti meg az óvodásokat és az általános iskolák tanulóit a szelektív gyűjtés fontosságával: a hulladékok – könnyen megérthető technikákkal – újrahasznosíthatóak. Az Újrahasznosítási Hónap rendezvénykamionja idén csaknem húsz városba látogatott el Debrecentől Szombathelyig. Kiállítóeszközeit a Csodák Palotája tervezői készítették úgy, hogy a gyerekek számára minden megérinthető és kipróbálható legyen. Az idei turné állomásain az Alma együttes Öko-riadó című koncertprogramjával segítette kis rajongói szemléletformálását. „Az idei év nyári fesztiváljain rendezvénytípustól függően a keletkezett hulladék 20-55 százaléka már visszakerült az újrahasznosítás rendszerébe – mondta a gyerekek körében rendkívül népszerű zenekar énekese. – Aki óvodás korában megtanulja, hogy melyik hulladék melyik gyűjtőbe való, később kipróbálja az ÖKO-Pannon játékait, kitölti jópofa gyakorlófüzeteit, középiskolásként vagy egyetemistaként teljesen egyértelműnek tartja, hogy egy szabadtéri fesztiválon vagy sportrendezvényen szelektív gyűjtőkbe dobja a szemetet.”

    Tovább...

  • Szelíd teremtés – A Frankenstein terv

    Az idén harmincöt éves színész-filmrendező, Mundruczó Kornél legújabb, a „Szelíd teremtés – A Frankenstein terv” nem túl szerencsés címet kapott munkáját négy évig gyúrta, míg nézők elé kerülhetett. A Delta című, Cannes-ban a kritikusok FIPRESCI fődíját nyert alkotása után, amelyet lengyel, francia, belga, holland, svájci, spanyol, norvég, angol és amerikai mozikban is vetítettek, természetes, hogy nagy várakozás előzte meg új, először a 2010-es Cannes-i fesztivál versenyprogramjában látható filmjét.

    Tovább...

  • Írta, rendezte és a főszerepet játssza: Tóth Barnabás

    Mit tegyen egy fiú, aki szerelmes akar lenni, de közel s távol nincs olyan lány, akibe lehetne, ráadásul az apja és a barátai is a könnyű kalandok felé taszigálják? Nem könnyű helyzet, bár ilyen fiú, akiről csak éjjel, fejükre húzott takaró alatt merészelnek álmodni a bakfisok, talán nem is létezik ma már. Tóth Barnabás, koránál jóval fiatalabbnak látszó színész, rendező, forgatókönyvíró Rózsaszín sajt című filmjében mindenesetre eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha élne a nagyvilágban egy ilyen szelíd, romantikus srác. Természetesen magára osztotta a főszerepet, ahogy az egy első nagyjátékfilmes színész-rendezőtől nem meglepő mutatvány. Kitalált magához egy nagy dumás, szoknyapecér, nőgyógyász apát (Bezerédi Zoltán), aki nyomban le is játssza a vászonról. Igaz, az apa szerepe arról szól, hogy megpróbálja fiát saját képére és hasonlatosságára faragni, s ezért minden galádságot elkövet. A szerény, visszafogott, tisztelettudó fiú (nyilván elhunyt édesanyjától örökölte) pedig csak akkor képes érvényesíteni az akaratát, ha az apja nincs jelen. Elmegy tehát jó messzire, egész Franciaországba, hogy magára találjon, de helyette egy bűbájos fiatalasszonykára talál. Persze ő sem az igazi, hogy is lehetne az egy tisztességes, becsületes fiatalembernek, így hát egy szép emlékkel gazdagabban visszatér vadászata színhelyére, a budapesti uszodába, ahol gyönyörű sportoló lányok gyakorolnak, s bámulni lehet őket a víz alatt. A franciaországi élmények azonban bátrabbá teszik, s végre ki meri mondani szerelmének, hogy szeretne megismerkedni vele. A filmnek ezzel vége szakad, s gyaníthatóan már soha nem fogjuk megtudni, hogy mi lenne a mese vége. Hivatalosan a film megtekintése 16 éven aluli nézőknek nem ajánlott. Náluk idősebbek viszont csak akkor üljenek be a vetítésére, ha szívesen elkalandozgatnak a mesék birodalmában. A filmben látható helyes lánycsapat és a festői francia környezet segítségükre lesz.

    Tovább...

  • Papp János: Túlteng bennem a közlésvágy

    Tíz estén át készít „leltárt” életéről a kiváló színművész

    A Centrál Színház öltözőjében, ahol beszélgettünk, Papp János együtt készült a 88. utca foglyai esti előadására Kern Andrással, aki az egykori osztálytárs jogán bele-belekotyogott a négy évtizeddel ezelőtti emlékek, sőt János niklai gyerekkorának – nyilván általa jó párszor hallott – felidézésébe. Interjúnk főhősét egyáltalán nem zavarta ez a kis közjáték, sőt, mint később kiderült, így érezte igazán kereknek a beszélgetést, mert nagyon fontos dolgok is szóba kerültek, amelyekre nem került volna sor másképp.

    Tovább...

  • Siposhegyi Péter nem adja fel!

    A súlyos beteg szerző, Siposhegyi Péter különleges módját választotta annak, hogy legújabb darabját, a Balatoni gyöngyhalászok című vígjátékát megnézze a fonyódi strandszínpadon. Régi, ex-taxis barátját, újságíró kollégáját, e sorok íróját kérte meg arra, hogy álljon be autóval a nézőtérre, minél közelebb a színpadhoz. A nagy attrakcióhoz persze elengedhetetlenül szükséges volt Ihos József és a legifjabb Siposhegyi, Zsolt hathatós közreműködése is, hogy a nézőtérre igyekvő kedves közönségből ne legyen azonnal felbőszült tömeg, aki kikéri magának egy gépjármű jelenlétét közvetlenül a széksorok mellett. A botcsinálta közlekedési rendőrök remekül oldották meg a feladatot, s a „mi autónk” lazán begördülhetett a világot jelentő deszkák elé. Mi több, a műsorvezető köszöntötte a megjelent, gépkocsiban ülő szerzőt, akihez folyamatosan érkeztek az egykori szomszédok, barátok, ismerősök gratulálni, sőt a sikeres előadás után már a darabban szereplő színészekkel együtt úgy megszállták a környéket, hogy az előzetes elképzelésekkel ellentétben nem elsőként, csak legeslegutolsóként volt lehetséges elhagyni a helyszínt.

    Tovább...

  • Szemben a közönséggel

    A színpadon két ember ül egy asztalnál, és egymás szavába vágva mesélik történetüket. A közönség feszeng: itt most valóban az lesz, hogy két pasi jópofa emlékeket idézget valamirevaló díszlet, látvány, színházi effektek nélkül, akár egy lepukkant kocsmában?

    A történetmesélés azonban hamarosan vád- és védőbeszéddé, pokolian izgalmas nyilvános gyónássá válik: minden apró részletre kiterjedően elemezni kezdik a megtörtént eseményeket, olyan erővel megjelenítve a torokszorító pillanatokat, hogy a néző gyakran levegő után kapkod. Denny és Joey együtt járőröztek Chicagóban, és nagy céljuk, hogy a példaképeikhez hasonló karriert fussanak be, már soha nem valósulhat meg. A két rendőr a bűnüldözés során jóvátehetetlenül közeli kapcsolatba keveredett a bűnnel. Hiába igyekeznek tisztára mosni lelkiismeretüket, nem sikerülhet, büntetésüket nem kerülhetik el.

    Tovább...

  • Még mindig színház az egész világ…

    Ha előadás előtt végigtekint a tudósító a megtelt sorokon bármelyik színházban, a csillogó szemek, a csodát váró arcok sokaságát látja. Gazdasági világválság ide, nadrágszíj-összehúzás oda, az emberek nem hajlandóak megfosztani magukat attól a varázslattól, hogy kedvenceiket „élőben” láthassák egy történet ilyen-olyan szereplőjeként a színpadon.

    A Hollywoodot is megjárt színésznőnk, Dobó Kata a Békés Megyei Jókai Színház Elnöknők című előadásában vendégeskedett a fővárosi Centrál Színházban. Az annak idején az Év arca versenyen is sikerrel szerepelt, s legújabb filmjét, a Kern Andrással játszott Halálkeringőt leszámítva elsősorban a sugárzó szépségével nagy hatást gyakorló, különösen a férfitekinteteket magára vonzó színésznő Mariedl szerepében bizonyítja, hogy nem telt el nyomtalanul az a néhány év, amit a filmek fővárosában és a színházak környékén töltött. Werner Schwab borzalmasan fanyar, humorosnak csak a gyakorlott színháznézők részéről felfogható darabjában három szerencsétlen sorsú barátnő gyilkolja egymást konok következetességgel, szemernyi együttérzéssel vagy részvéttel sem viseltetve a másik iránt. Nem véletlen, hogy a „műfaj” magyar professzorának, Pari Nagy Lajosnak a nevét is felfedezhetjük a fordítók között. A morbid komédia legvisszataszítóbb, leggusztustalanabb, sőt legcsúnyább szereplője kétségkívül Dobó Kata, aki ezzel az alakításával remélhetőleg elindul neves elődei, Bulla Elma, Tolnay Klári, Dayka Margit útján, akik az imádnivaló kis fruskák eljátszását követően a színészmesterség mélyebb tartományaival is megajándékozták a közönséget.

    Tovább...