Szalay Kriszta új darabjával egyszerre több iskolát is megénekeltetett
A Budapesti Bábszínház bemutatója a legjobb példa rá, hogy a középiskolákban tapasztalható konfliktusok ellenére a „lázadó ifjúság” szívesen vesz részt azokon az eseményeken, amelyekben fantáziát lát. Ha valaki azt mondja nekem, hogy az ország több iskoláját össze lehet kapcsolni este nyolc után az éteren keresztül, és közös dalolásra bírni egy színházi előadás kedvéért, kinevetem. A Gramp című színdarab szerzője, Szalay Kriszta színésznő szerencsére nem foglalkozott a kicsinyhitűekkel, tavasz óta bízott bemutatója sikerében. Története tele van a középiskolákból ellesett, lehangoló pillanatokkal, az alkalmatlan vezetővel, a tanárok bizonytalanságával, a diákok talajtalanságával, önmagukat türelmetlenül kereső emberekkel. Ám amikor különleges helyzetbe hozza őket a sors, jelen esetben egy űrlény megjelenésével, mégis úgy érzik, hogy valamit tenniük kell. Ezt a valamit azonban csak közösen képesek létrehozni. Kiderül, hogy a nagy közös együttmozduláshoz (GRAMP: Groups And Many People) egymás elfogadása, tisztelete is hozzátartozik. Innen már csak egy lépés, és megfogalmazódik bennük, hogy olyan jó együtt lenni, még ha áldozatokkal is jár! Szemérmesebbek a világért se mondanák ki, de itt már a szeretetről van szó, ami nélkül semmi sem megy, amivel együtt viszont minden olyan egyszerű. Az önzetlen, tiszta űrlény meg akarja menteni az általa csodálatosnak látott Földet, a darab szereplői pedig meg akarják menteni a csapdába csalt, az iskola gondnokába költözött űrlényt. A darab különböző karakterei, a szőke cica, a szívdöglesztő csávó, a kövér srác, a fiúnak öltözött angyali lény, a törpe, a kimerült tanárnők egyszer csak azt veszik észre, hogy végre célja van az életüknek. Elhatározzák, hogy céljuk megvalósításában senki és semmi nem akadályozhatja meg őket! Segítségül hívják a közönséget, sőt az őrdöngős 21. századi technikát felhasználva együtt éneklik kaposvári, békéscsabai, dunaújvárosi, tokaji diákokkal, sőt a trendi West Balkán mulató vendégeivel az előadással együtt meghirdetett Örömnap himnuszát, Demjén Ferenc Sajtból van a Hold című dalát. Hát persze, hogy a darab végére minden jóra fordul, annyira jóra, hogy a bemutatón megjelent dalszerző nem akart hinni a szemének a tomboló siker láttán.