Szerdától szombatig Orbán Viktorral

„Nem leszek a játékszered”

Elmondták már mindennek, még rendes embernek is. Öt esztendeje, amikor 25 évesen a Fidesz egyik alapítójaként berobbant a köztudatba, maga sem hitte volna, hogy ilyen hatást képes gyakorolni az emberekre – pro és kontra egyaránt. A „nagyszájú vadócból” azonban az eltelt idő alatt több politikus kollégája szerint is felelősséget érző, érett pártvezér vált.

– A Fidesz kongresszus előtti három napot választottuk beszélgetésünk fő témájául. Jellemzőnek tartja?

– Véleményem szerint unalmas napok voltak. Egy politikus akkor dolgozik a legtöbbet, amikor kitalálja, hogy mit kell csinálnia. Ezen a nehéz perióduson már régen túl voltunk: úgy fél éve kezdtük meg a felkészülést a kongresszusra.

– Az utolsó simítások persze még hátra voltak. Többek között az elmúlt öt évet értékelő és az új programot ismertető beszéd, ami még a vártnál is lágyabbra sikeredett.

– Ez a beszéd nem akármilyen beszéd volt: állandó tanácsadóimmal sokat is dolgoztunk rajta, s szokatlan módon már az elhangzása előtt három nappal elkészültünk a munkával. Aki esetleg a pécsi kongresszusi beszédemmel hasonlította össze, annak valóban szembeötlő lehetett a különbség: ott az utolsó pillanatban érkeztem a helyszínre, vizes hajjal – aznap szült a feleségem.

– Elnökké választása utáni beszéde még nagyobb meglepetést okozott. Magam nem láttam még a nagy nyilvánosság előtt elfogódottan, sőt meghatottan szerepelni.

– Ezt vállalom, bár még nem néztem vissza videón magamat. De hát nem minden héten választják pártelnöknek az embert. Öt év munkáját ismerték el, sok belső konfliktus után igen jó arányban a küldöttek. Meglehet, hogy ez volt életem legmeghatározóbb pillanata.

– Újabban taktikázással, sőt következetlenséggel vádolják.

– Akik ismernek, azok tudják, hogy a taktikázás nem kenyerem, nem térek ki a szükségszerű konfliktusok elől. A következetességről annyit: a módosítandókat módosítani kell, ahogy vidéken mondják, csak az ökör következetes. Buta álláspontokhoz miért kellene ragaszkodnom? A politikus is húsból-vérből van! Másképp hat rá a taxisblokád, a kormány bukása vagy a választás. Én a választásról is éppen az ellenkezőjét gondolom, mint a többiek. A hibákat röviden, értelmesen és méltányosan kell megemlíteni. A döntő az országot talpra állító, pozitív programok kifejtése. Kevesen látják, hogy mindez önérdek is: más magatartás esetén a méltánytalanság folytatódik. Az emberek nem a vitákra kíváncsiak, hanem arra, hogy mi lesz az országgal.

– Az „országos” kérdéseket sikerül-e összeegyeztetnie a családdal?

– Nehezen. Hajnalban találkozom a gyerekeimmel. Kisfiam (1 éves) ébreszt, azonnal birkózni kezd, lányom (4 éves) óvodába támolyog velem.

– Csütörtökön úgy éjjel 2 óra felé, amikor tanácsadóival befejezték beszéde szóról-szóra történő átvizsgálását, még a családja után kocsizott Szolnokra.

– Én Szolnok megyei küldött vagyok, s a küldöttek egy buszon utaztak Debrecenbe, a kongresszusra.

– Nem színjáték ez?

– A szimbolikus dolgoknak nagyon nagy jelentőségük van! Még a buszon is sok minden szóba került.

– Felesége és kislánya vasárnapig bírták Szolnokon, aztán Debrecenbe utaztak.

– A kongresszussal egy időben, mint köztudott, rengeteg kulturális esemény zajlott, hogy el ne merüljünk a politika örvényében. Este részt vettünk a kolozsvári magyar színház előadásán.

– Köztudott, hogy apósa a Torgyán-féle kisgazdapárt tagja.

– Nagyon nagyra tartom azokat az embereket, akik rengeteg szenvedés árán (megveretés, kályhára ültetés, lekulákozás) magángazdák maradtak. Azokat nem szeretem, akik e keserű sorsú, idős embereket becsapják.

– Budapesten először a Mester utcában laktak, ma pedig egész előkelő helyen élnek.

– Mégis költözni szeretnénk, mert a levegő elviselhetetlen a kislányom számára. Ám meg kell nagyon gondolnom a dolgot, mert ma még egy lakáscsere Magyarországon eseményszámba megy, sőt politikai vihart kavar.

– Tehát nem költöznek a választásokig?

– Nem. Ezt már eldöntöttük. A kérdés most az, feleségem praktizál-e tovább, vagy szül még egy gyereket. Mindketten hárman voltunk testvérek…

– Autójuk nincs. Nem túlzott ez a puritánság?

– Nem. A Fidesz Volkswagen Golfját használom, de az etikai kódex szerint, ha magáncélra használom, fizetek. Nem vagyok puritán, csak mértéktartó.

– Ahogyan az ország egyik lehetséges vezetőjéhez illik…

– A viselkedést egyszerre tanultuk meg a többiekkel. De nemcsak ez a lényeg.

– Hanem?

– Hogy kedvem legyen a dologhoz, hogy ne szoruljanak bele, hagyjak nyitva ajtókat. Aki ezt nem teszi meg, kétségbeesetten kapaszkodik a székébe. Én – jogászként – bármikor „válthatok”, vállalkozhatok, nem kell megvárnom, míg keserűvé válik a szám íze. Most még örömet szerez, hogy sikerül megfelelnem elég fiatalon a szakmai kihívásoknak: parlamenti képviselőként már 27 évesen részt vehettem a törvényalkotói munkában. Négy év erőt még feltétlenül érzek magamban.

– És ha életét már nemcsak a saját döntései, hanem az előre nem látható külső körülmények határozzák meg, mit tesz?

– Remélem, sikerül megakadályoznom, hogy e külső körülmények játékszere legyek.

(Esti Hírlap, 1993. április 24.)