Interjú

  • Múltidézés Katona Jánossal

    Kevesen vannak, akikkel egy beszélgetést megszakítva, akár évekkel később, ugyanott lehet folytatni a gondolatot, ahol abbamaradt. Katona János, a József Attila Színház művésze ilyen ember. Apropó, művész! Amikor az évadzáró társulati ülés után megbeszéltük, hogy néhány nap múlva a színház művészbejárójánál találkozunk, rám szólt: „Elég, ha úgy mondod, színészbejáró.”

    Lehetne születésnapi beszélgetés is ebből az interjúból, hiszen Katona János szép kerek évfordulóhoz érkezik ősszel, de nincs értelme foglalkozni ezzel, mert ő valóban kortalan, bátran el lehet hinni neki mindent, amit mond vagy csinál, megformált figurái nincsenek időhöz kötve.

    Tovább...

  • Színházról fiataloknak Ruszt József a János király várszínházi előadásáról

    Ruszt József neve már debreceni éveiben ismerősen csengett sokak fülében: akkoriban még a budapesti Egyetemi Színpad amatőr együttesét is ő vezette. Néhány évvel később a színházi események iránt kevésbé érdeklődők is megtanulták az országos hírű előadásokkal jelentkező Kecskeméti Katona József Színház igazgató-főrendezőjének a nevét.

    Budapesti szerződése nem hozott számára igazán sikert. Zalaegerszegi vállalását azonban – a Hevesi Sándor Színház megalapítását, szervezését, a fiatalok közönséggé nevelését, az izgalmas, érdekes művek színpadi megvalósítását – a legfényesebb kecskeméti éveinek színvonalán végzi. Több színházban bizonyított azóta – vendégként – Budapesten is. A Nemzeti Színház az ő irányításával mutatta be nemrégiben Gorkij Jegor Bulicsov és a többiek című drámáját.

    Tovább...

  • Görgey Gábor vendége voltam

    Ritkán esett meg velem több évtizedes újságírói pályafutásom alatt, hogy a minden részletre kiterjedő, gondos jegyzeteim alapján összeállított kérdéseimet sutba kellett vágnom interjú készítése közben. Mit tehettem volna mást, amikor a megszólaltatni kívánt Kossuth díjas művész, jelen esetben Görgey Gábor író, költő, drámaszerző, a Magyar Televízió egykori művészeti vezetője, ex-miniszter sokkal izgalmasabb dolgokról kezdett beszélni, mint amire gondoltam?!

    Tovább...

  • „Nem vagyunk egyedül a nagyvilágban” Almási Tamás megmutatja a leírhatatlant

    Tizennégy éves lehetett, amikor rájött, hogy a filmkészítés az igazán neki való szakma. Almási Tamás és a film azóta nem engedik el egymást. Néha átmenetileg szünetelteti a munkát, de azt is csak azért, hogy még nagyobb erőbedobással tudja elkészíteni legújabb alkotását. A játékfilm emlőin nevelkedett Kossuth-díjas dokumentumfilm rendezőnk olyan aktuális és húsbavágó témákkal találkozott, amelyekből, mint mondja, vétek lett volna játékfilmet csinálni.

    Tovább...