Látni vagy érezni?
Súlyos, Lengyelország égető gondjairól készült filmeket válogatott a 32. Lengyel Filmtavaszra a budapesti Lengyel Intézet. A Toldi moziban egy héten keresztül vetített filmek között láthattuk a Fivérem és az Otthon, édes otthon című alkotásokat.
Maciej Sobieszczanski, a Fivérem rendezője a közönségtalálkozón arról beszélt, hogy hazájában az öngyilkosok száma drámai méreteket öltött. Különösen fájó jelenség, hogy a tíz év körüliek közül nagy számban döntenek úgy, hogy eldobják maguktól az életüket. A film egy nagyszerű dzsúdós srácról szól, aki öccsét igyekszik megvédeni minden konfliktustól otthon és az iskolában egyaránt. Ez még otthon sem igen sikerül, annyira bonyolult a helyzet: édesapja börtönben, édesanyja pedig erőn felül igyekszik gondoskodni gyermekeiről és valami módon elszakadni elviselhetetlenül agresszív férjétől, s ha lehetséges, új életet kezdeni valaki mással. A férj azonban még a börtönből is képes kegyetlenül beleavatkozni párja életébe. A kisfiú, bátyja segítsége ellenére sem találja helyét a világban, és egyre több helyrehozhatatlan hibát követ el pont azokkal szemben, akik a legközelebb állnak hozzá. Amikor a tesó leveszi róla a kezét, nem lát más kiutat a maga számára, csak a halált. Sobieszczanski felfedezett egy fantasztikusan tehetséges fiút, Filip Wilkomirskit, aki dzsúdóban korosztálya egyik legjobbja, s hazájában óriási sikert aratott filmszerepe után nagy kérdés, hogy melyik utat fogja választani.