Jegyzet

  • Látni vagy érezni?

    Súlyos, Lengyelország égető gondjairól készült filmeket válogatott a 32. Lengyel Filmtavaszra a budapesti Lengyel Intézet. A Toldi moziban egy héten keresztül vetített filmek között láthattuk a Fivérem és az Otthon, édes otthon című alkotásokat.

    Maciej Sobieszczanski, a Fivérem rendezője a közönségtalálkozón arról beszélt, hogy hazájában az öngyilkosok száma drámai méreteket öltött. Különösen fájó jelenség, hogy a tíz év körüliek közül nagy számban döntenek úgy, hogy eldobják maguktól az életüket. A film egy nagyszerű dzsúdós srácról szól, aki öccsét igyekszik megvédeni minden konfliktustól otthon és az iskolában egyaránt. Ez még otthon sem igen sikerül, annyira bonyolult a helyzet: édesapja börtönben, édesanyja pedig erőn felül igyekszik gondoskodni gyermekeiről és valami módon elszakadni elviselhetetlenül agresszív férjétől, s ha lehetséges, új életet kezdeni valaki mással. A férj azonban még a börtönből is képes kegyetlenül beleavatkozni párja életébe. A kisfiú, bátyja segítsége ellenére sem találja helyét a világban, és egyre több helyrehozhatatlan hibát követ el pont azokkal szemben, akik a legközelebb állnak hozzá. Amikor a tesó leveszi róla a kezét, nem lát más kiutat a maga számára, csak a halált. Sobieszczanski felfedezett egy fantasztikusan tehetséges fiút, Filip Wilkomirskit, aki dzsúdóban korosztálya egyik legjobbja, s hazájában óriási sikert aratott filmszerepe után nagy kérdés, hogy melyik utat fogja választani.

    Tovább...

  • A zene segít

    Utoljára jutna eszembe, hogy egy baromfi szemszögéből kíséreljem meg látni és profi filmes eszközökkel láttatni a világot, de ez mit sem von le Pálfi György érdemeiből, aki szinte az első perctől az utolsóig képes lekötni a nézők figyelmét ennek az eddig nem sokra tartott állatnak az igen szerény körülmények között zajló életével. Pedig mennyi hasonlóság van egy tyúk és egy nyugodt, szeretetteljes családi életre vágyó ember életében! Pálfi A tyúk című filmjével ismét bizonyítja, hogy olyan rendkívüli alkotások mestere, amelyekhez valószínűleg hasonló sincs sem a magyar, sem a világ filmtörténetében.

    Tovább...

  • Születésnapi egyensúly

    Némi bölcsességet vélek felfedezni gondolkodásomban és ésszerűség-félét életvitelemben. Ha valaki csak azt látná, ahogy reggel megmozgatom – őrületes akaraterővel – tespedt tagjaimat, akkurátusan kidolgoztam ugyanis egy felkelési szisztémát, hát azt gondolná, micsoda jellem vagyok. Pedig fenét! Csak arra jöttem rá, hogy a szürke hétköznapok apró kis szöszmötölései (reggeli torna, fogmosás, zuhanyozás, mosogatás, bevásárlás, takarítás, rendrakás, cipőpucolás, stb.) milyen egészségesen szakítják meg a szellem szárnyalásait! Egymás nélkül elképzelhetetlenek, egymást kiegészítő tevékenységek. Negyven-ötven perc szellemi munka után legalább valami csacskaságot tennie-vennie kell az embernek, hogy vér kerüljön elgémberedett lábikrájába, oxigént kapjon az agya, és megfelelő színvonalon tudjon gondolkodni.

    Tovább...

  • Hetvenöt éves a dalszövegírás nagymestere

    Az elfogódottság talán érthető: S. Nagy István első nagy slágere, a Merre jártál tegnap este 1957-ben született, éppen akkor, amikor e cikk szerzője meglátta a napvilágot. Azóta megszámlálhatatlan dalszövegét énekelték az elmúlt évtizedek legnépszerűbb előadói, elég, ha csak néhány címet és nevet említünk meg ennek bizonyítására: Még ide-oda húz a szív (Aradszky László), Fehér sziklák (Zorán), Azt mondta az anyukám (Omega, Somló Tamás), Bús szívből énekelni (Szácsi Pál), Rohan az idő (Koncz Zsuzsa), Micsoda nagyszerű dolog (Koós János), Elmegyek (Máté Péter), Köszönet a boldog évekért (Záray Márta, Vámosi János), Nem vagyok én apáca (Zalatnay Sarolta), Csavard fel a szőnyeget (Hungária, Fenyő Miklós), Szóljon hangosan az ének (Soltész Rezső), Annyi arc ismerős (Payer András), Millió rózsaszál (Csongrádi Kata). S. Nagy nevéhez fűződik az első külföldön is sikeres magyar nyelvű beat-dal, a Rohan az idő szövege, de a Scampoló, az Illés, az Echo, a Corvina és szinte valamennyi sikeres magyar zenekar és szólista énekelt tőle számokat. Játékfilmekhez és színpadi művekhez is írt szöveget, 1981-ben Máté Péterrel Csövesek címmel rock-musicalt készítettek. S. Nagy István több dala is a legjobbak között szerepelt különböző fesztiválokon. Legnagyobb sikere az Elmegyek című dalának volt, amelyet Nicholas címmel Sylvie Vartan tett ismertté az egész világon.

    Tovább...

  • Sanyi, Aranka és Domahidy

    Ifjabb Domahidy László hat évesen már közelebbi ismeretséget kötött a zongorával. Fel is vették később a Zeneakadémiára, mégis apja, a híres operaénekes útját járja, pedig hosszú ideig éppen ez volt az, amit semmiképpen sem szeretett volna.

    Hogy miért kellett ilyen nagy utat bejárnia ahhoz, hogy végül pontosan ugyanazt tegye, mint amit annak idején édesapja csinált? Nem egyszerű a válasz. Domahidy László gyerekkorától olyan magyar és külföldi csillagok tökéletes alakításait csodálhatta meg az Operában, hogy eszébe sem jutott utánozni őket. Úgy érezte, neki ez ilyen szinten sosem sikerülhet, akkor pedig minek erőltesse a dolgot. Véletlen szerencsének köszönhetően Kodály Zoltánék budapesti általános iskolájának a gimnáziumában, a Móriczban kötött ki ének-olasz szakon. Jó kis társaság jött össze, az osztálytársa volt Katona Klári, Vass Valéria, Dés László, a párhuzamos osztályba pedig Udvaros Dorottya járt. Érettségi táján már biztos volt benne, hogy zongorista lesz. A Rottenbiller utcai Fiatal Művészek Fórumán bontogatta szárnyait, akárcsak Eperjes Károly és Boros Lajos. Többek között Simon Zsuzsa, Petrovics Emil, Major Tamás, Antal Imre, Rodolfo segítette kibontakozni itt az ifjú titánokat. Amikor felvételizett a Zeneakadémia zongora szakára, Domahidy már javában zongorázgatott az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyein. Ahogy behívták katonának, gyorsan próbát énekelt a Honvéd Együttes férfikarába. Az együttes egyébként a férfi operaénekesek 98 százalékát termelte ki, Palcsó Sándor, Gregor József, Gulyás Dénes, Sárkány Kázmér is itt kezdte.

    Tovább...

  • Találkozásom Pilinszkyvel

    Általános iskolai magyartanárnőmmel kell kezdenem, ha az irodalomhoz, a versekhez, novellákhoz kötődő érdeklődésem, az írók, költők iránti tiszteletem és szinte rajongó szeretetem csíráit keresem. Rekedt, agyoncigarettázott hangján úgy volt képes felolvasni az éppen sorra kerülő írásműveket, hogy mindig megmutatkozott a lényeg, és úgy éreztem, értem azokat a mélységeket, sőt értékelni tudom azokat az apróságokat is, amelyek olyan izgalmassá teszik azt a művészeti ágat, amit szépirodalomnak hívunk.

    Tovább...

  • Könyörgöm, ne adjuk fel!

    Szakcsi Lakatos Béla temetésére készülünk. Mintha tegnap beszélgettem volna vele az Esti Hírlapban: híréhez-rangjához méltó éleslátással és érzékenységgel rögzítette néhány mondatban, hogy mi történt a művészettel és a művészekkel rendszerváltozás után: „Óriási csalódást hozott a rendszerváltás a művészvilág számára. A kommunisták egyenlősdije után most a pénzemberek világa jött el, ők döntenek arról, hogy ki marad a priccsén, vagy ki lesz sztár. Soha nem szerettem politizálni, mert az Magyarországon azt jelenti, hogy valakit vakon pártolok, s mindenki másról rosszat mondok. Lassan utcára kerülnek olyan emberek is, akik végigdolgozták az életüket. Minek van értéke ebben az országban? Van-e értéke egyáltalán valaminek? Miért kap hozzánk zöld utat minden ócskaság és minden embertelenség?! Oké, hogy az áldzsesszből lehet jobban megélni Amerikában is, de azért a többi zenész sem hal éhen! Persze, hogy azt nyomják, ami eladható, s persze, hogy a sztárokba érdemes reklámpénzeket ölni. Nálunk viszont még ez sem működik. A sógorság-komaság, az irigység sokkal nagyobb úr mindennél. Nagy tudósok, kutatók, feltalálók, orvosok, komoly művészek fontolgatják, hogy itt hagyják ezt az országot, ahol csak percekre előre lehet tervezni, annyira kiszámíthatatlan a helyzet. Rendben, uralkodjanak farkastörvények, ha rosszul játszom, fütyüljenek ki, de ha jól, anyagilag, erkölcsileg ismerjenek el, becsüljenek meg, és kapjam meg az érte járó összeget.”

    Tovább...

  • Az újságíró Krúdy

    Újságíró az a személy, aki foglalkozásszerűen egy sajtótermék számára információkat gyűjt, azokból szerkeszt, írását, hang- vagy képanyagát a sajtótermék olvasóinak, nézőinek, hallgatóinak szánja. Az újságíró feladatai tájékoztatási és publicisztikai jellegűek. Célja a közvélemény tájékoztatása, saját gondolatainak, meggyőződésének közkinccsé tétele.

    A tájékoztatás alapja a hír, illetve a hírműfajok valamelyikében való anyag készítése. A publicisztika a szabadabb véleményalkotás lehetősége, nem ritkán szépirodalmi rangú alkotás.

    Tovább...

  • Elmaradt beszélgetés Turcsány Péterrel

    Még a nap is kisütött azon a borongósan indult napon, amikor Elmer Istvánnal volt találkozóm a könyv ünnepén a Vörösmarty téren a Kráter Műhely Egyesület pavilonjánál. Az apropó az volt, hogy regénye jelent meg Turcsány Péter kiadója gondozásában. Péter készségesen rendelkezésemre bocsátott egy recenziós példányt István legújabb alkotásából, s ahogy szó szót követett, kiderült, felfogásunk az életről és az irodalomról annyira hasonló, hogy ettől kezdve nem engedhetjük el egymás kezét, bokros teendőink közepette időt kell szakítanunk egymásra egy kis szellemi feltöltődés erejéig. Eldicsekedtem, hogy hol jelentek már meg verseim. Beszélgetésünk végén megkaptam Pétertől Tusa az életért című verseskötetét is. A két műről Könyvek, könnyek, mosolyok címmel az amdala.hu hírportálon írtam. Cikkem alábbiakban olvasható részletéből kiderül, miért nem kerülhetett sor kétszeresen is eltervezett találkozásomra Turcsány Péterrel…

    Tovább...

  • Eltűntek nyomában

    Mindent elfelejtett. A szavakat is, amelyekkel a fájdalmát megfogalmazhatta volna. Napok óta temetőkben bolyongott. A rokonok, ismerősök, híres emberek sírjai előtt megállt. Bámulta a születési és a halálozási évszámokat, mintha kivétel nélkül meg szerette volna jegyezni mindet.

    Hosszú percekig merengett egy-egy sírfeliraton. Arra gondolt, hogy övé lesz a legfrappánsabb sírvers, ami valaha megszületett. Legnagyobb csodálkozására azt tudta csak ismételgetni, hogy „összeestem holtan, kinek jó, hogy voltam”. Amikor már erre a ritmusra kezdte szedni a lábát, ijedten leült egy hatalmas síremlék elé betonozott, korhadt fapadra.

    Tovább...