Novella

  • Szerencsefi

    Ne finomkodjunk feleslegesen, ne próbáljunk szépíteni a dolgon: Szerencsefi bizony nem keveredett kapcsolatba semmiféle munkának nevezhető valósággal az élete során. Hogy egyáltalán életben maradt, azt a különleges képességének köszönheti. Ha éhes volt, és meglátott az utcán egy elejtett zsömlét, kiflit vagy valami mást, szépen átbucskázott a fején, és máris kutya lett belőle, akinek nem okozott a legkisebb mértékben sem testi vagy lelki megpróbáltatást jóllakni az ilyesfajta ételmaradékokból.

    Tovább...

  • Virágok a túlsó partról

    Azt beszélik a józsefvárosiak, hogy egy csupa szív bácsival esett meg valahol a kerület elhagyott zugában ez a csodás történet.

    Élt egyszer, nem is olyan régen egy kedves, nagyon idős nénike, aki úgy szerette a virágokat, ahogyan csak az szeretheti, akit már örökre elhagyott a férje és a lánya, a fiainak pedig kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy vele törődjenek. A „kicsi” felhívta telefonon néhanap, hogy elújságolja, miként és merre megy sora a nénike messze földön munkát talált unokáinak, a „nagy” azonban gorombán elutasította még azt is, ha az édesanyja egyszer-egyszer vérszegény célzást merészelt tenni arra, hogy megnézné a virágokat egyedül élő, imádott elsőszülöttje fóti kertjében. „Nincs ott semmi látnivaló, még egy vakondtúrásban elesel, az kell neked?” – morgott ellentmondást nem tűrően.

    Tovább...