Riport

  • Népes bécsi busztúra és a boldogság emberi határai

    A megbeszélt napon, egy hűvös, ám derűs novemberi szombat hajnalán két busz indult Bécsbe, hogy a száz éve önállósult magyar jezsuita rendtartomány korábbi otthonában vegyünk részt hálaadó szentmisén Vértesaljai László és Róna Gábor atyák vezetésével. A két buszban helyet foglaló százhat zarándok büszkén és boldogan állapította meg, hogy nevezett járművekben egy gombostűt sem lehet leejteni: száz százalékos a helykihasználtság. Az első kellemetlen meglepetés akkor érte a mit sem sejtő zarándokszázadot, amikor kiderült, hogy ennyi embernek sokkal több idejét veszi el az a bizonyos „technikai szünet” a tervezettnél. Laci atyának azonban remek humorával sikerült elsimítania az időnként valóban tábori körülményekből adódó feszültségeket.

    Tovább...

  • Kishegyes kedves rokonként üdvözli magyar vendégeit

    Letette névjegyét a Vajdaságban is a Határtalanul Alapítvány

    Kishegyes ma már csak azok számára ismeretlen, akik nem néznek televíziót, nem olvasnak újságot, nem hallgatnak híreket, és mereven elzárkóznak minden, a határainkon túl élő magyarokkal történt eseménytől.

    A Vajdaság kellős közepén virágzó színmagyar falu vezetői a hatvanas évektől keresték ügyesen az ösvényt az anyaországhoz, amelyhez nem kellett hajánál előrángatott indokot találni, mert a Kishegyesen élők ősei szinte kivétel nélkül Békésszentandrásról érkeztek 1769 tavaszán szerencsét próbálni az elnéptelenedett környékre. Bácska szívében, Szabadka és Újvidék között félúton, a Bácsér két partján először még kétszázan sem éltek, de, hogy letelepedésük jó döntés volt, arra bizonyíték ma Kishegyes közel hatezres lélekszáma.

    Tovább...

  • Mit tudunk Kárpátaljáról?

    Gazdag ajándékkal tért haza a Határtalanul Alapítvány

    Ha Kárpátalja kerül szóba, elsőként mindenkinek Munkács ma is büszkén álló vára jut eszébe, amelyet annak idején egész Európa csodálatára két esztendőn át Zrínyi Ilona védelmezett maroknyi katonájával a jól felszerelt osztrák hadsereggel szemben.

    Aki Kárpátalján jár, kötelezően ellátogat arra a hegyre, amelyre fellovagolva honfoglaló vezérünk, Árpád pillantotta meg azt a csodálatos tájat, amely azóta is megdobogtatja a magyarok szívét. Manapság sűrűbben ver a szívünk, ha a Vereckei-hágóhoz érünk. Tisztelgünk őseink emléke előtt, és nem győzünk csodálkozni azon a barbárságon, hogy a történelmi eseményt megörökítő, két éve elkészült alkotás sarkait letörték, az oltárt díszítő keresztet lefeszítették, a különleges építmény felső részét piros, mindkét oldalát pedig sárga és kék festékkel öntötték le. Kísérőnk, Grigora Éva, a nagyszőlősi járás művelődési és turisztikai osztályának munkatársa igyekezett megnyugtatni bennünket, hogy egyre elszigeteltebbek az ehhez hasonló támadások, mindenki békét és nyugalmat akar, jó körülmények között taníttatni, felnevelni a gyerekeit, legyenek bármilyen származásúak. Mélységesen egyet ért a Határtalanul Alapítvány céljaival, hogy a csonka Magyarországon kívül rekedt kis magyar falvakba, iskolákba, egyházi közösségekhez küldött könyvek mindenki számára jelezzék, hogy az itt élők nincsenek magukra hagyva! Tetteik, érzéseik, gondolataik, művészi alkotásaik ugyanúgy a nemzet megbecsült értékei, mint a debreceni, budapesti vagy szombathelyi polgároké, bárhogy próbálta átírni egy nép közös történelmét a politika.

    Tovább...

  • Lónyay: méltó régi nagy híréhez

    Madarász Imréné szelíd harca az újra indított iskoláért

    Rovatunk ezúttal kettős főhajtás: emlékezés a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium igazgatójának, Madarász Imréné Ágnesnek a lelki-szellemi atyjára, dr. Domján Jánosra, de egyúttal főhajtás az igazgatónő előtt is, aki tudományos karrierjét feláldozva töretlen hittel járta végig az 1952-ben államosított gimnázium visszaszerzéséért a sors által rámért kálváriát.

    Tovább...

  • „Nekünk bejött a Dunakanyar!”

    Családok apraja nagyja az Oxigén Túrán

    Nagymamám udvarában állt egy rozsdás Csepel bicikli. Gyerekfejjel elég félelmetesnek látszott, ez a nagy adag ócskavas azonban addig nem hagyott nyugodni, amíg fel nem pattantam a nyergébe, s nem imbolyogtam szédülten kerítésoszloptól kerítésoszlopig rajta. A két kerék, a furcsa ülés, a kormánnyal felszerelt váz azóta is minden korosztályt megbabonáz. Mi az, ami annyira vonzó ebben a viszonylag egyszerű szerkezetben? Pontosan nem tudni. Talán a sebesség, talán a kunsztok, amit már a mai bringákkal meg lehet csinálni, talán a teljesítmény, hogy körbe lehet kerékpározni a Velencei tavat, a Balatont, sőt rutinos drótszamárhősök hamarabb oda tudnak érni vele bárhová egy forgalmas városban, mint autóval. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy kis kerékpározással pontokat gyűjthet iskoláknak az egész család, hogy a szimpatikus intézmény megajándékozhassa bringázó tanulóját – természetesen a biciklizéshez elengedhetetlen felszerelésekkel. Nagyjából erről van szó a Sportaktív Szabadidő Egyesület hagyományosan megrendezett Oxigén Túráján. A hivatalosan Dunakanyar Környezetvédelmi Kerékpáros Vetélkedő néven futó rendezvény arra ösztönözi a Pilis-Dunakanyar kistérség lakosait, hogy részvételükkel népszerűsítsék a környezetbarát kerékpáros közlekedést, minél többen ismerjék meg és használják lakóhelyük kerékpárútjait. A vetélkedő során a résztvevők, családok, gyerekek pontgyűjtésükkel az általuk megnevezett Dunakanyarban lévő iskolának nyerhetnek értékes, kerékpározással kapcsolatos ajándékokat – tudtuk meg Dózsa György szervezőtől a szentendrei rendezvényközpontban, a volt Postás strand melletti tenisz klub füves területén. Dózsa szerint elsősorban azt díjazzák a résztvevők, hogy a versenynap folyamán bármikor bárhonnan elindulhatnak, s maguk dönthetik el, hogy hány település érintésével hány pontot akarnak szerezni a jó helyezés eléréséhez. Jó időben a környék apraja nagyja kerékpárra száll, hogy próbára tegye teljesítőképességét.

    Tovább...

  • Kenesétől a Madách Színházig

    Szerednyey Béla hajóján jártunk

    Ha elindulok a Balatonra, még mindig megdobban a szívem, pedig nem vállalnám, hogy összeszámoljam, hányszor történt már meg ez az életemben. A várakozás most nem szorul magyarázatra: fotós kollégámmal Szerednyey Béla híres Jocky-jára vagyunk hivatalosak a kenesei kikötőben, ami azért nem minden nap adatik meg a tősgyökeres pesti tudósítóknak.

    A Madách Színház egyik leghűségesebb színművésze éppen a takarítás nevű, nem túlságosan kellemes elfoglaltságon van túl, amikor megérkezünk a kenesei vitorláskikötőbe. Szerednyey takaros kis biciklijén a Jockyn összegyűlt szeméttel indul a gyűjtőhelyre, de hamarosan a hajójára invitál bennünket, amit már csak azért sem bánunk, mert majdnem leviszi fejünket a szél. Ahogy rozzant térdeimmel igyekszem hajóra lépni, Béla a mellette árválkodó vitorlásra mutat: Koós János pontosan ezért hanyagolja mostanában szegényt, mert nem kockáztatja rakoncátlankodó lábai sérülését.

    Tovább...

  • Szarvas József az Őrség őre

    Feladat: visszahozni Viszákra mindazt, ami szép és jó!

    Könnyű volt azt mondanom Pesten, amikor zuhogó esőben elindultunk, hogy Viszák tűző napsütéssel vár bennünket, olyan messze van ez a kis őrségi falu a fővárostól. A remény halvány sugaraival együtt szerencsére a nap is ránk pillantott a cél előtti településen, Őrimogyorósdon, Viszákon pedig a jóslatom szerint hétágra sütni kezdett, amint megláttuk Szarvas Józsefet egy tündéri kutyussal sétálni a falu központjában. Akkor még nem sejtettük, hogy kalandozásaik az egész környéket behálózzák. Törzshelyeiket végigjárva bizony olyan fáradtan ültünk le vacsorázni, hogy vigyáznunk kellett arra, nehogy a házigazda, a Nemzeti Színház babérkoszorús művésze megsértődjön a visszafogott fogyasztásunk miatt…

    Tovább...

  • Pórszombat újra háborúra készül

    A harcok élén Göcsej híres erdésze, a gyümölcsfák megmentője

    Nem tudom, megkínálták-e már önöket, kedves olvasóink, bakszarkörte pálinkával? Nos, én ugyanúgy nem hittem a fülemnek, amikor először hallottam e röviditalról, mint ahogy önök most a szemüknek, hogy jól olvassák-e azt, amit leírva látnak. Kovács Gyulától, a göcseji kis falucska, Pórszombat erdészétől, a környék történelmének és hagyományainak tudós kutatójától és ápolójától többek között ilyen érdekességekről hallottam beszélgetésünk során. Ha érdekli önöket is, tartsanak velünk!

    Tovább...

  • Józsefváros élő lelkiismerete egy morzsányi szigeten

    Új és hatalmas épületek árnyékában szerényen húzódik meg a Pál utcai fiúk legendás grundja Táncsics Mihály egykori Művészeti Növeldéjével, s Józsefváros egyetlen megmaradt, az 1838-as nagy árvíz előtt épített házával, akár egy nyugodt kis sziget a háborgó tengeren. A morzsányi sziget olyan értékekkel rendelkezik, hogy messze földről is csodájára járnak. Lakói nem titkolóznak, sőt azt szeretnék, ha minél többen keltenék jó hírüket és vinnék szerte az egész világba.

    Tovább...

  • „A mocsári állapotot szeretném felkavarni”

    Több szempontból is különleges kiállítás nyílt Lovason a tomboló nyár kellős közepén. Az 1936-ban Gyöngyöshalmajon született, 1957-től hatvanhat évig Kanadában élő és alkotó Szohner Gábor, művésznevén Gabriel von Ursus festményei láthatóak augusztus 13-ig a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány Nagy Gyula Galériájában.

    Ursus képei még sohasem szerepeltek hazai tárlaton, sajnos most is csak egy eredeti festménye látható, a többi print, de el kell ismerni, olyan profin falra téve, hogy első látásra ugyanazt a döbbenetes hatást keltik, mintha most kerültek volna ki a műterméből.

    Tovább...