vissza
nézem az utcán a kifejezéstelen
arcokat lépem az egyenlépéseket
a sokasággal hogy össze ne akadjunk
szorítom a táskámat erősen ki ne
tépjék a kezemből azt a pár forintot
ami a pénztárcámban lapul szerényen
ami most az én vacsorámat fedezi
nem a hajléktalanokét a kis téren
ahol nem szólnak hozzám csak elém tolják
a keménypapírra maszatolt lényeget
éhes vagyok oldják meg a problémámat
képtelen vagyok a megszólalásra is