betűim

ahogy gyerekkoromban mindig az üres

papírlap fecni most is írásra sarkall

csak a tollamat kell ügyesen mozgatni

és betűk jelennek meg a szemem előtt

az én betűkatonáim parancsomra

elindulnak világhódító útjukra

mert hajlandóak úgy sorban állni nekem

fényes gombokkal ragyogó surranókkal

hogy értelmes mondatok keverednek ki

elképesztő serteperteléseikből

ez a szerény de ütőképes hadsereg

szép győzelmeket arat virtuálisan