1957. október 29-én született Budapesten. A Pázmány Péter Hittudományi Akadémián szerzett diplomát. A Bálint György Újságíró Iskola elvégzése után néhány hónappal, a Hírlapkiadó Vállalat munkatársaként Ifjúsági Nívódíjat kapott. A Mai Nap újságírója, majd a Pesti Hírlap, késõbb az Esti Hírlap kulturális rovatvezetõje lett. Évekig az Új Katedra pedagógiai és kulturális folyóirat fõmunkatársa volt. Elsõ novellája az Új Tükör címû hetilapban jelent meg 1984-ben. Azóta több antológiában szerepelt írásaival. 2005-ig P. Horváth Gábor néven publikált. Önálló verseskötete por címmel jelent meg sajnálatos módon éppen a covid vérfagyasztó országlása idején. Szépirodalmi munkásságát Krúdy-díjjal ismerték el.

Majdnem objektív önéletrajz

Hatvan után nincs értelme szépíteni a dolgokat. Ilyenkor már majdnem tárgyilagosan sikerül értékelni a földi vendégeskedésünk során velünk történteket. Eligazításul az életünk fordulópontjai szolgálnak.

Keserves gimnáziumi éveim után jó döntésem volt, hogy szakmát, hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt szereztem. Amatőr színjátszó csoportoknál szerzett tapasztalataim alapján pedig talán nem teljesen légből kapott elképzelésem volt, hogy egyszer profi színész válhat belőlem. Komoly meghallgatást követően három évig a Székely Gábor vezette Szolnoki Szigligeti Színház segédszínésze lehettem. Olyan rendezők darabjaiban szerepeltem, mint Paál István, Horváth Jenő, Kerényi Imre, Keleti István, Bor József, Csiszár Imre. Házasságkötésem és a két éves sorkatonai szolgálatom nem segített céljaim elérésében. Kétségbeesetten próbálkoztam a Nemzeti Színház színészképző stúdiójával – egy évig a legendás Bodnár Sándor tanítványa voltam –, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Gyakorló Zeneiskolájában a tragikus sorsú, zseniális baritonistánál, Csurja Tamásnál tanultam énekelni.

Közben külsősként riportokat készítettem a Magyar Rádióban, Színházról fiataloknak címmel nagy port felkavart színházi előadásokat elemeztem elismert rendezők segítségével a Magyar Ifjúság hasábjain, novellám jelent meg az Új Tükörben. Elvégeztem a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia világiak számára indított teológia szakát és a Bálint György Újságíró Iskolát. Ez utóbbi hozta a legnagyobb változást pályafutásomban. Megnyertem az iskola riportpályázatát, visszafizették a tandíjamat, és újságíró munkatárs lehettem a Hírlapkiadó Vállalatnál. Három hónap múlva Ifjúsági Nívódíjat vehettem át a megjelent cikkeimért.

A színházi munkát, a szépirodalmi kirándulásaimat bizonytalan ideig szüneteltetnem kellett, mert teljes vállszélességgel az újságírásnak szenteltem az életem olyan napilapoknál, mint a Mai Nap, a Pesti Hírlap, az Esti Hírlap vagy a Színes Mai Lap. Az induló Mai Napot többek között a romániai forradalom idején történtekről tudósítottam. Szerdától szombatig állandó felcímmel jelentkező sorozatomban az Esti Hírlapnál politikusok munkájába és magánéletébe engedtem bepillantást. Csak néhány név a horgomra akadt nagy halakból: Szabad György, Csurka István, Torgyán József, Boross Péter, Szűrös Mátyás, Pető Iván, Kupa Mihály, Király Zoltán, Fodor Gábor, Orbán Viktor, Deutch Tamás.

Kipróbálhattam magam rovatvezetőként és lapszerkesztőként is. A Színes Bulvár Lap belpolitikai rovatvezetőjeként 2004 novemberében írt jegyzetemben szánalmasnak ítéltem meg azt az állítást, hogy a határainkon túl élő magyarok el fogják lehetetleníteni az anyaországiak életét. Apám Pozsonyban, anyám Érsekújváron született, lelkiismereti kérdésnek tartottam, hogy felvidéken élő rokonaink, barátaink, ismerőseink védelmére keljek. A jegyzet természetesen meg sem jelenhetett, és másnap már nem kellett bemennem dolgozni. Ettől kezdve már nem a P. Horváth Gábor, hanem a Horváth Gábor Miklós vagy H. Gábor Miklós nevet használom.

Voltam főszerkesztő-helyettes egy diákújságnál, főmunkatárs az Új Katedra oktatási és kulturális magazinnál. Címlapos nagyinterjúim láttak napvilágot a Cash Flownál, a Családi Lapnál és egy teljes évadon keresztül egy színházi újságnál a legnépszerűbb színművészeinkkel.

Három fiam felnőtté válásának köszönhetően, s anyám egyre erőteljesebb ösztönzésére, amelyet halálával pecsételt meg, újra verseket kezdtem írni. Beteg édesanyám három és fél évig tartó ápolása alaposan megpróbált engem is, de szerencsésen túl vagyok egy mélyvénás trombózisból eredő tüdőembólián.

Az irodalomismeret.hu, a Stádium, a Nyugat Plusz (és elődei, a Nyugat Ma, a Nyugat Most), a Napkút, a Kalejdoszkóp, a Confessio, az Életünk és a szél-járás közölt már a verseimből szép számmal. Bemutatkozhattam a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Szépírók Társasága rendezvényén és a Krúdy Gyula Irodalmi Körben. Budapest Főváros Önkormányzata támogatásával négy évadon keresztül házigazdája voltam Csillag Péterrel, Molnár-C. Pál alkotásainak örökösével a Ménesi úti múzeum és az Újnyugat Irodalmi Kör közös irodalmi estjeinek. Hetven versem por címmel látott napvilágot a Coldwell kiadónál.