Mindörökké Rockszínház!

Jövő nyáron 35 éves lenne, lesz a Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor alapította Rockszínház. Utolsó otthonuk, a legendás Sátor lebontása után ugyanis 1996-ban felszámolták a társulatot, de Várkonyi, aki a Rockszínház „ügyszerető igazgatójaként” találkozót szervezett az egykori tagok (+ felnőtt, szintén ezen a pályán tüsténkedő gyermekeik!) és ügyszerető újságírók részére a Benczúr Házban, bejelentette, hogy a három és fél évtized alatt egy híján ötven bemutatóval a tarsolyában ez a hungarikum nem tűnhet el a föld színéről. A világon tudniillik egyedül hazánkban működött Rockszínház, és az új elképzelések szerint, ha e nemes hagyomány folytatódik, ismét csak egyedüli ország leszünk, amely ilyen teátrummal büszkélkedhet. Tény, hogy két alapítójának köszönhetően a társulat szélnek eresztése sem jelentette azt, hogy nem készültek új produkciók a régi, jól csengő, nagy nevek közreműködésével, sőt újonnan csatlakozó, fiatal, tehetséges művészekkel.

Várkonyi tervez, és meggyőződéssel állítja: ha tervei vannak egy színháznak, akkor színház is van. Hat részes sorozat indul a Kossuth Rádióban a Rockszínházról. A Miklós Tibor Rockszínházi Alkotóműhely új művek és fiatal szerzőik bemutatását tűzte ki célul a RAM-ban. Miklós Tibor szerzői estek, nagyszabású művek részleteivel fűszerezve, szintén a tervek között szerepelnek. Törik a fejüket zenés emlékidéző musical talkshow sorozaton, egy Fred Astaire életét bemutató kamara produkción, aztán zenés esten Musical varázslat címmel. A Szolnoki Szigligeti Színház Sztárcsinálók című előadását parádés, sportcsarnok-méretű szuperprodukcióvá akarják bővíteni a Rockszínház jubileuma alkalmából. A MÜPÁ-val koprodukcióban világpremierre készülnek a Mata Hari kémoperával. Együtt akarnak működni a Vidám Színpaddal is. Hamarosan láthatjuk tehát az egykori társulat tagjait ifjú titánokkal kiegészülve a Benczúr Házban, az Eurocenterben, várakban, szabadtéren, országhatáron belül és kívül, sportcsarnokban.

A találkozó házigazdái, Ullmann Zsuzsa és Bardóczy Attila nem titkolták, hogy nagyon örülnek az állandó játszóhellyel folyamatosan hadilábon álló, mégis mindig nagyon lelkes és összetartó társulat tervezett másodvirágzásának, és hasonló örömet jelentett például Bíró Eszternek és Csengeri Attilának a találkozás az egyik emlékezetes produkció, a Dorian Gray plakátja előtt.