A rejtőzködő költő: Székely Ambrus

Hatvan évesen kezdett el verset írni Gáll Ernő

Nem tévedés, a nyolcvan éves Gáll Ernő azonos Székely Ambrussal, akinek válogatott versei jelentek meg a Kláris Kiadónál. Most érett meg az idő arra, hogy az idős költő felfedje különleges titkát. Gáll mindkét ágon székely ősöktől származik, s testvére fiát, aki tizenhárom éves korában hunyt el és remek verseket írt, Ambrusnak hívták.

Gáll Ernő hat évtizeden keresztül készült rá, hogy versben fogalmazza meg mindazt, amit a világról gondol. Újabb két évtized kellett hozzá, hogy elég bátorságot gyűjtsön szerzői nevének felfedéséhez. Most, amikor már senki sem gyanúsíthatja meg azzal, hogy sikerért, pénzért, vagy azért, hogy kettesével lépegethessen felfelé a társadalmi ranglétrán, veti papírra gondolatait, átnyújtja nekünk legféltettebb kincseit, amely nemes gesztushoz valóban hozzátartozik, hogy a szerző bátran kilépjen álarca mögül.

Ki a költő? Az, aki fennen hirdeti magáról, netán meg is tud élni versírásból? Az, aki tonnaszámra gyártja az aktuális rezsim által rendelt „műveket”? Az, aki a divatos irodalmi körök magabiztos tagjainak bámulatosan ügyes másolója?

Mit tehet egy különleges érzékenységű ember, aki a múlt rendszerben osztályidegennek számított, akinek még a tanulmányai elvégzése is rendkívüli nehézségekbe ütközött, aki nem tudott és nem is akart az akkori irodalmi életben, s a közéletben szerepet vállalni? Nevelőotthonba menekült állami gondozottakat tanítani.

A XX. század második felének vitathatatlanul az egyik legnagyobb mestere, Pilinszky János viszonylag kevés alkotásával kapcsolatban merült fel időről-időre a kérdés, hogy mennyit kell írnia egy költőnek ahhoz, hogy az úgynevezett „nagy költők” sorába emelkedjen. A kérdés okafogyottá vált, hiszen Pilinszky a magyar, sőt az európai irodalom elismert alakja, verseit gyakran azok is előszeretettel idézik, akik úgy érezték, bizonyos körökben „nem sikk” őt idézni a rendszerváltozás előtt.

Gáll Ernő mindössze hatvan verset választott alkotásai közül kötetébe. Hatvan év tapasztalata van benne, s húsz év versírói munkája. Három rész tartalom és egy rész forma. Ha azt mondjuk, minden életévére jutott egy vers, s mindezt két évtizedig alakítgatta, csiszolgatta, tökéletesítette, a káprázatos végeredményt látva még akkor is megérte a fáradtságot. A sors ezúttal kegyes volt: türelmesen várta, hogy ez a hatvan vers, Gáll Ernő élet-halál játéka kezébe kerülhessen mindazoknak, akik a költővel együtt keresik a mindenség felé vezető utat.