volt egy naptáram mindig lapozni kellett
ha eltelt egy nap hetet kellett lapozni
benne hogy nagymamám végre megérkezzen
jaj de lassan telt az a hét aztán olyan
naptáram volt ami egyszerre mutatott
egy egész hetet majd olyan ami kettőt
falinaptáram később havonta kellett
lapozni pörgött megállíthatatlanul
most az éves kártyanaptáraim vágom
szemétbe olyan ütemben mintha csak egy
szürkécske nap telt volna el nem kell naptár
nem vizslatom az időt ennyit érdemel
Lassan három évtizede pattant ki egy spanyol színész-rendező-forgatókönyvíró fejéből, hogy saját filmjében eljátssza egy könnyen megvásárolható, végtelenül bunkó, melldöngetően rasszista ex-rendőr, José Luis Torrente szerepét, az agyalágyult poénokra fogékony nézők kedvencét.
A legújabb, a hatodik kalandra tizenkét évet kellett várni, de Santiago Segura rajongói nyilván hálásak érte, hogy most igazán kemény fába vágta a fejszéjét. Torrente ugyanis az évek hosszú sora alatt olyan remek tulajdonságokkal vértezte fel magát, ami meggyőződése szerint alkalmassá teszi arra, hogy ő legyen Spanyolország miniszterelnöke.
Sándor Ildikó a Népművészeti Módszertani Műhely munkájáról
Már hét éve működik önállóan, Hagyományok Háza néven az illetékes tárca, jelenleg az Oktatási és Kulturális Minisztérium háttérintézményeként a Corvin téri épület. Hasonló funkcióval az ötvenes évek óta folyamatosan foglalatoskodtak az épületben dolgozó kiváló szakemberek, a Népművelési Intézet munkatársai. A feladat azóta sem változott: a néphagyományok továbbörökítése az oktatásba és a közművelődésbe. Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhely folklór osztályának vezetője azt szeretné, ha a 21. századi tudásunkat, tapasztalatainkat beépítve sikerülne megismertetni a pedagógusokkal és csoportjaikkal, tanítványaikkal a ma is élvezetes és a mindennapi életben jól hasznosítható, értékes mintát adó népi műveltséget.
Neuwirth Annamária: a művészeti iskolák lassan megtalálják helyüket az oktatásban
Művészeti oktatásról Kodály Zoltán említése nélkül nem lehet beszélni Magyarországon. Világhírű zeneszerzőnk és zenepedagógusunk idejében az ének-zene oktatás szerves részét képezték a népi játékok és a népdalok. Énektagozatosoknak néptánc órájuk is volt. Kodály halála, majd a rendszerváltozás alaposan átalakította a művészeti oktatás helyzetét. Neuwirth Annamária, a Bihari János Kulturális Egyesület művészeti vezetője gyerekkora óta a néptánc bűvöletében él, ahogy mondani szokták, amiről nem tud, arról nem is érdemes tudni ezen a területen. A Bihari Együttes legfényesebb korszakában a vezető táncosai közé tartozott, azt követően pedig máig az utánpótlás-nevelést, a művészeti iskolák működtetésének, tematikájának kidolgozását tartja legfőbb feladatának.
Horgas Eszter már tizenöt éve tanít a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában
Nyughatatlan fuvolaművészünk szerint önző szempontok vezették annak idején a XI. kerületi zeneiskolába tanítani. Horgas Eszter úgy tartja, fantasztikus dolog újra tanulni. A tanítás alkalmával ugyanis újra tanulhat az ember, márpedig erre minden művésznek nagy szüksége van.
– Kezdjük azzal a produkcióval, a Carmennel, amelynek köszönhetően ismerősen cseng azok számára is Horgas Eszter neve, akik nem kötelezték el magukat szorosan a klasszikus zenével! Sokan azt hitték, rosszul látnak, amikor a Papp László Budapest Sportaréna plakátján együtt olvasták Al Di Meola és az ön nevét, hiszen őt vita nélkül a világ három zseniális gitárosának egyikeként tartják számon. Mi módon sikerült az Amerikában élő világsztárt meggyőzni arról, hogy neki éppen egy kelet-európai produkcióba kell beszállnia?
Pepi címben olvasható, kedvenc szlogenjével ellentétben megfontoltan vezet
Nem lehet tudni pontosan, hányan ismerik Böröczky Józsefet, becenevén Pepit úgy, mint színészt, a Mikroszkóp Színpad tagját, aki nélkül nincs kabaré a Nagymező utcában, és hányan ismerik úgy, mint a motorsport elkötelezett, szenvedélyes megszállottját, akinek nem lehet olyat mondani ebben a témakörben, amiről ne tudna, sőt valami relikviája ne lenne róla.
Operettrajongók könnyen abba a hibába esnek, hogy a máig igen népszerű műfaj zeneszerzőit az élet császárainak gondolják, akik minden reggel az ég madaraival együtt füttyentettek egy őrületes slágert, amit csak le kellett kottázniuk, s máris mehettek valamelyik mozi vagy színház tulajához a dalért járó tiszteletdíjat besöpörni.
A számtalan nagy sikert aratott film- és színházi zene alkotója, Ábrahám Pál sem úgy képzelte el az életét, ahogy azt a két világháború alakította. Az első „megajándékozta” egy kis frontszolgálattal, a második pedig a nemzetközi hírnévre szert tett karmestert és zeneszerzőt, Pest, Berlin, Bécs ünnepelt művészét elűzte az öreg kontinensről. Utolsó európai „munkahelye” Párizs (egy rendező barátja filmjéhez írt zenét), de innen is menekülnie kellett. Aztán Casablanca, Havanna, New York. Ha kellett, bárzongoristának állt. Ám az Újvilág, a lehetőségek országa, az Amerikai Egyesült Államok nagy csalódást okozott számára. Az operett ismeretlen műfaj volt ezen a földrészen, az amerikai közönség és Ábrahám nem tudtak mit kezdeni egymással. Betegsége (szifilisz) egyre jobban elhatalmasodott rajta, a háború után nem sokkal már pszichiátriai kezelésre szorult. Tíz év telt el aktív semmittevéssel, amikor egy hamburgi újságíró visszahívta az NSZK-ba. Bár anyagilag a jóvátételnek és a jogdíjaknak köszönhetően egyenesbe került, a színházak újra játszani kezdték sikerdarabjait, egészségi állapota azonban már az 1960-ban bekövetkezett haláláig nem tette lehetővé, hogy az egykori berlini éveihez hasonlóan pezsgő társasági életet éljen és új műveket alkosson.
Esterházy János passió
Gróf Esterházy János halálának 50. évfordulójára gyűltek össze emlékezni a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma dísztermében március utolsó vasárnapján. A leggonoszabb rendező, a sors úgy intézte, hogy a szomorú évfordulóra összegyűltek egyúttal a felvidéki magyarság egyik mai büszkeségéről, a néhány nappal az Esterházy János életéről írt passiójáték ősbemutatója előtt elhunyt Kaszás Attila színművészről is megemlékezzenek.
moziban ültem egész délután
mert nem volt semmi dolgom
jobb ötletem se volt
más ötlet se volt
mert más se volt
hacsak
hacsak bele nem számítjuk a jegyszedő nénit
aki elmondta nekem
hogy a hízói már kilencven kilósak igaz-e
pedig nem vet nékik mást
csak egy kis tápot a mindenféléhez
ami könnyen akad a ház körül igaz-e
és valami járványt kapott a szomszéd
mert maholnap két hete
minden éjjel kétszer vagy háromszor jár ki igaz-e
és kölcsönből fizette a villanyszámlát
Közel három évtizede történt. Bogányi Tibor, Vác híres orgonistája és kórusvezetője hazaérkezett négy éves Gergő fiával a próbáról, aki a zongora elé ülve ugyanabban a hangnemben játszani kezdte az úttörődalt, amit az énekkar előadásában hallott. Kossuth-díjas zongoraművészünk szerint ez volt az a pillanat, amikor a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt feketén-fehéren eldőlt a sorsa.
– Nem ritka, hogy zenészcsaládba született gyerekek nemcsak féltett kincseiket hurcolják a zongora alá, mint a szoba legbiztonságosabbnak tűnő helyére, hanem hangokat is próbálnak kicsalogatni belőle. Az azonban rendkívülinek mondható, hogy egy zenészházaspár mind a négy gyermekéből rangos előadóművész legyen.