Védjük védvonalainkat!

Ha ránk tör a világfájdalom, ha fölénk kúsznak a „hiába minden erőfeszítés” fekete gondolatfelhői, s az emberekbe vetett hitünk és bizodalmunk kiapadni látszik, üssünk fel egy útikönyvet, vagy ringassuk el magunkat a világhálón azokkal a csodákkal, amelyeket emberkezek alkottak egykor, s amelyek ma már a világörökség kincsei. Hatásuk garantált!

A világ figyelme az ötvenes években épülő Asszuáni víztározóval kapcsolatos, botrányos eseményeket követően fordult a kiemelt műemlékek felé, amikor a megalomán egyiptomi vezetés szívfájdalom nélkül árasztotta volna el a még nagyrészt feltáratlan, több évezredes egyiptomi-núbiai kultúra felbecsülhetetlen értékeit. Jövőre lesz negyven éve, hogy az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete elfogadta azt a dokumentumot, amely kimondja, hogy az emberiség közös kulturális vagyona a természet évmilliók alatt keletkezett „alkotásaival” együtt olyan érték, amelyet feltétlenül meg kell óvnunk az utánunk következő nemzedékek számára is. A világ legértékesebb kincseit nem szabad kitenni egy adott ország gazdasági, politikai helyzetéből adódó veszélyeknek. E kincsek védelme nem csak az adott ország, hanem a világ népeinek a feladata. A Világörökség Egyezmény – tagállamai számát tekintve – a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb szervezete: 1972. óta már csaknem 190 állam csatlakozott hozzá.

De mi tartozik a világ legértékesebb kincsei közé? A felvétel roppant szigorú követelményeinek eddig közel 900 helyszín felelt meg a világ közel 150 államának a területén. Az egyezmény szerencsésen érintette az UNESCO felhívásához 1985-ben csatlakozó Magyarországot: már nyolc helyszínnel képviselteti magát a Világörökségi Listán.

Jelenleg tíz magyar helyszín vár felvételre. A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága javaslatai között szerepel – nemzetközi sorozatjelölés részeként – a római limes magyarországi szakasza.

A Limes Romanus a világ leghosszabb, szinte összefüggő határvédelmi rendszere volt, és fél évezredig kitűnően működött. Az Anglia és Skócia határán lévő Hadrianus-fal már lassan negyed százada terpeszkedik a Világörökségi Listán. Az egykori birodalmi határt érintő többi ország csak tíz éve kapott észbe, s kezdődött el a Római Birodalom határterületét magában foglaló európai országok szakmai együttműködése annak érdekében, hogy a határ az öreg kontinensen még fellelhető részei is védettséget élvezzenek. Németország és Skócia már sikerrel járt, de a nyomukban lohol rajtunk kívül még Ausztria, Szlovákia és Horvátország.

Loholunk? Egyesek szerint Magyarország kissé lemaradt, mert a szokásos módon a pályázat beadási határidejéhez képest későn alakult meg a hazai koordináló szövetség. A projekt gazdája nem lát okot sietségre, annak ellenére, hogy az nagyjából hetven települést érint az ott lakó egymillió emberrel. Szerény számítások szerint a limes turisztikai hasznosítása tízezres nagyságrendű munkahelyet teremthet. A projekt gazdasági hasznosítása kidolgozva, a komplex program az illetékes polgármesterekkel ismertetve, a Magyar Limes Szövetség mégsem tud semmiféle intézkedésről a program indítása óta sem a gazdasági hasznosítás terén, sem helyi önkormányzati, sem kormányzati szinten.

Érdekel valakit egyáltalán a Limes Romanus Pató Pál úr országában?