„Énekelni, ha szeretsz, nagyon boldog lehetsz”

Béres József harca három hungarikumért

Béres József, a család nevét viselő vállalkozás vezetője eddig testi nyavalyáinkon igyekezett segíteni cseppekben adagolt készítményeivel, a Béres Egészség Hungarikum Programmal és a tokaji borával. Idén napvilágot látott Szép magyar ének című gyűjteményes kötetével már szellemi és lelki táplálék kiegészítőkkel is szolgál minden zeneszerető embernek.

–Erdélyi Zsuzsanna írja szépen könyvéről írt recenziójában, hogy vannak gyerek- és ifjúkori dalélményeink, amelyek az idők során elhomályosulnak, és gyakran már csak címek, félsorok, dallamfoszlányok maradnak meg bennünk. „Ilyenkor kell elővenni ezt a könyvet, és kiegészíteni a botor emlékezetet, élettel telíteni meg a múlt emlékeit, fölidézni képeit, színeit, zsongító hangjait.”

–Pontosan ezért fogalmazódott meg bennem több mint öt évvel ezelőtt, hogy össze kellene állítani egy zsebkönyvet, amelyben megtalálható minden olyan ének, amit a családban születés- és névnapokon, egyházi ünnepeken, játék közben vagy tábortűz mellett énekelni szoktunk. Olyan univerzális könyvet tudniillik nem találtam, amiben minden témakörből szerepeltek volna a kedvenc dalaim. Szeretjük a zenét, a családban sok a képzett zenész, mégis attól féltem, hogy előbb-utóbb a feledés homályába vész az a sok-sok gyönyörűséges dallam és vers, amit gyerekkoromtól felnőttkoromig ismertem meg. Mi, magyarok, népdalainkban, archaikus népi imáinkban, egyházi énekeinkben különlegesen gazdag örökség birtokosai vagyunk.

–Egy másik, a gyűjteményről szóló cikkben olvasható: „Kiveszőben van az együtténeklés szokása. Kiveszőben van gyülekezeteinkből is, hiába van ott minden református templom padjaiban az énekeskönyv, hiába vetítik ki egyre több katolikus templomban az oltár közelében elhelyezett vetítővászonra az énekek szövegét.”

–Ahogy kezdtem beleásni magam a munkába, egyre több dalról állapítottam meg, hogy ha már könyvet csinál az ember, benne kell legyen a gyűjteményben. Gyermekdalokból, népdalainkból, népies és zeneszerzői dalokból, görög és római katolikus, illetve protestáns egyházi énekekből válogattam a legszebbeket. Rengeteg könyvet, gyűjteményt néztem át, megszámlálhatatlan lemezt hallgattam meg, mondták is a gyerekeim, hogy: „Na, a papa megint nem velünk foglalkozik”. Munka közben kristályosodott ki bennem, hogy a legkülönfélébb alkalmakkor jól használható, gyakorlatias, széles forrásból merítő, igényes énekeskönyvet kell összeállítanom. Úgy éreztem, minden szép dalnak, aminek akár egy apró részlete a fülembe cseng, szerepelnie kell a könyvben, mert ez másnak is örömet szerez. A nemzet fennmaradásáért vívott küzdelemnek pedig igen lényeges eleme a magyar dal megmentése. Fontos szempontnak tartottam, hogy trágár szavak, megalázó, becsmérlő, egymást pocskondiázó énekek ne kerüljenek ebbe a gyűjteménybe. A dalszövegek mellé jól énekelhető hangnemben írott kottákat tettünk, az énekeket érdekes magyarázatok és adatok egészítik ki. A könyv a dalok címét és a magyarázatokat angolul is tartalmazza. Nos, a tervezett zsebkönyvből egy közel hatszáz oldalas, több mint négyszáz dalt tartalmazó kötet született…

–Milyen fogadtatásra talált ennek az öt évig tartó, szívós munkának a gyümölcse, a Szép magyar ének című könyv?

–A háromezer példány év végéig minden bizonnyal gazdára talál. Ez a teljesítmény a mai viszonyokhoz képest nagyon jónak mondható, különösen, ha figyelembe vesszük az árát is: online könyváruházakban sem kapható 3790 forintnál olcsóbban. Ha hozzászámítjuk a postaköltséget is, nagyjából a hagyományos bolti áránál, 4800 forintnál tartunk. Ami a kritikákat illeti, nagy örömömre rosszat nem olvastam a gyűjteményről.

–L. Simon László például egyenesen úgy fogalmaz, hogy a könyv „a régi, egészséges nemzeti identitásunkhoz való visszatalálásnak lehet a sorvezetője… nemzedékekre lehet a magyar dal bibliája”.

–Azon persze el lehet polemizálni, hogy a mintegy kétszázezer magyar népdalból miért éppen ezek kerültek bele, esetleg miért nem szerepel belőle több mondjuk Kallós Zoltán gyűjtéséből. Mi azt szerettük volna, hogy egy kötetben megjelentethető legyen a gyűjtemény, és a „törzsanyag” az 1950 és 2000 között nagyjából a köztudatban élő dalok legyenek. Ötven-száz talán még valóban szerepeltethető lenne ebből a merítésből, elsősorban erdélyiek. Bevallom, megfordult a fejünkben egy javított, bővített kiadás vékonyabb papíron, mert úgy még tovább élhet az egy kötetes koncepció. Mindenképpen azt szeretném, hogy ez a gyűjtemény ne a könyvespolcokon porosodó dísz, hanem használati tárgy legyen. Magam is időnként énekelgetek belőle a zongoránál, Merse is, a kisebbik fiam, aki amellett, hogy a Csillagszeműeknél táncol, remekül zongorázik és énekel. Örömmel hallottam, hogy a gyűjteménynek komoly szerepet szánnak a görögkatolikus pap- és kántorképzésben. Könyvbemutatóinkon többen mondták, hogy rég elfelejtett élményeik jöttek elő lelkük legmélyéről a kották lapozgatása során. Egy fiatal anyuka énektanárhoz kezdett járni, hogy szépen el tudja énekelni a könyvben található népdalokat. Az első családi „koncerten” már sikeresen túl is vannak…

–Gyerekkönyvtárak, oktatási intézmények nem jelentkeztek?

–Hatalmas küldetéstudattal járjuk az országot a gyűjteménnyel! Előbb-utóbb mindenki, aki hozzánk hasonlóan élményt talál a szép magyar dalok éneklésében, ránk talál. Könyvbemutatóinkon „megszólal” a könyv is: a szereplő művészeken kívül megénekeltetjük a közönséget is. Miskolcon egy református közösséghez vagyunk hivatalosak, Budapesten november 20-án a Budavári Esték sorozatban, december 17-én a TF estéken szerepelünk, és szó van még egy bemutatóról a Magyarok Házában is.

–„Énekelni, ha szeretsz, nagyon boldog lehetsz, mert az ének égi jó” – idézte valaki egy könyvbemutatójukról írt beszámolójában Luther Márton szavait.

–Hiszem, hogy gazdag nemzeti zenekincsünk e darabkája minden magyar és a kultúránk iránt érdeklődő ember számára éppúgy tárháza a hasznos ismereteknek, mint forrása erőnek, jókedvnek, örömnek és szeretetnek.

–Innen már csak egy lépés, hogy azt mondjuk: a Szép magyar ének egyenes folytatása eddigi munkájának, igazi hungarikum!

–Hungarikumnak tekintem azt, ami reánk, magyarokra jellemző, kellő mértékben és határainkon túl is ismert, a jelenben is köztudott és az időben tartósan fennáll, nemzetközi mércével mérve is minőséget közvetít. A hungarikum nem csak magyar különlegességet, hanem magas minőséget, értéket képvisel. A Béres Részvénytársaság fennállásának húsz éve alatt kezeink között kifejlődhetett egy új hungarikum, a Béres Csepp, amely – a létrejöttét megalapozó kutatómunkát is beleértve – legfeljebb ötven éves. Jó érzés, hogy Tokaj-hegyaljai vállalakozásunkon, a Béres Szőlőbirtokon keresztül tenni tudunk a magyar bor hírnevéért, s ezen belül kiemelten egy legalább 500 éves hungarikumért, a tokaji borért. Mindkét vállalkozásunkban mindig és folyamatosan a minőség volt, és az is marad az elsődleges szempont. Közel három éve útnak indítottunk egy országos mozgalmat, a Béres Egészség Hungarikum Programot, melynek az a célja, hogy váljék a magyar ember egészsége hungarikummá! Nagy lelkesedéssel, és sokat dolgozunk rajta. Ilyen értelemben valóban szorosan ehhez tartozik, hogy nem hagyjuk, hogy szépen lassan elfelejtődjenek a jól ismert dallamaink. Nem nézhetjük tétlenül, hogy kikopjon az együtténeklés vidám szokása a családokból, a baráti társaságokból. A mai gazdasági helyzetben pontosan ezeknek a közösségeknek az ereje segíthetné a nehézségek elviselését, a lelki egészség megőrzését.

–Minden olvasónk megnyugtatására fűzzük még hozzá, hogy a zsörtölődő asszony és a nyafogó gyerekek – Melinda, Marci és Merse – végül megbékéltek, sőt közös verssel lepték meg a családfőt, amelyből zárszóként néhány részletet idézünk is: „Azt gondolta egyszer Béres/ Nincs daloskönyv, elégséges/ ’No ha nincsen, csinálok én!’/ Bár tudta, e cél nem csekély…/ Mit csinált hát ez a Béres?/ Mindent, amit lehetséges./ El is készült egy-kettőre/ Alig telt öt éve bele./ Mit mondott a Béres neje?/ Klassz ez a könyv, egye fene/ De többet ne írj, ha lehet/ Megvisel ez már engemet./ Mit mondott a Béres család?/ Büszkék vagyunk reád, Apánk/ Mozit, tévét feledhetünk/ Jó kis könyvet írtál nekünk!/ Mit mondott a nagyközönség?/ Béres dallal köszöntessék!/ Áldás szálljon a fejére,/ Ahány dal van a könyvébe’!”