Mit tudunk Kárpátaljáról?
Gazdag ajándékkal tért haza a Határtalanul Alapítvány
Ha Kárpátalja kerül szóba, elsőként mindenkinek Munkács ma is büszkén álló vára jut eszébe, amelyet annak idején egész Európa csodálatára két esztendőn át Zrínyi Ilona védelmezett maroknyi katonájával a jól felszerelt osztrák hadsereggel szemben.
Aki Kárpátalján jár, kötelezően ellátogat arra a hegyre, amelyre fellovagolva honfoglaló vezérünk, Árpád pillantotta meg azt a csodálatos tájat, amely azóta is megdobogtatja a magyarok szívét. Manapság sűrűbben ver a szívünk, ha a Vereckei-hágóhoz érünk. Tisztelgünk őseink emléke előtt, és nem győzünk csodálkozni azon a barbárságon, hogy a történelmi eseményt megörökítő, két éve elkészült alkotás sarkait letörték, az oltárt díszítő keresztet lefeszítették, a különleges építmény felső részét piros, mindkét oldalát pedig sárga és kék festékkel öntötték le. Kísérőnk, Grigora Éva, a nagyszőlősi járás művelődési és turisztikai osztályának munkatársa igyekezett megnyugtatni bennünket, hogy egyre elszigeteltebbek az ehhez hasonló támadások, mindenki békét és nyugalmat akar, jó körülmények között taníttatni, felnevelni a gyerekeit, legyenek bármilyen származásúak. Mélységesen egyet ért a Határtalanul Alapítvány céljaival, hogy a csonka Magyarországon kívül rekedt kis magyar falvakba, iskolákba, egyházi közösségekhez küldött könyvek mindenki számára jelezzék, hogy az itt élők nincsenek magukra hagyva! Tetteik, érzéseik, gondolataik, művészi alkotásaik ugyanúgy a nemzet megbecsült értékei, mint a debreceni, budapesti vagy szombathelyi polgároké, bárhogy próbálta átírni egy nép közös történelmét a politika.
Tiszaújlakon lépten-nyomon magyar emléktáblákra bukkantunk. Rákóczi innen vezette kurucait az első győztes ütközetbe, Esze Tamás csapatával itt foglalta el a sóházat, és a legendák szerint Móricz Zsigmond több regényhősét a környék lakóiról mintázta. Szerencsére nemcsak a múlt van tele magyar vonatkozású emlékekkel: itt működik a megye egyik kiemelkedő oktatási intézménye, a Széchenyi István Szakközépiskola is. A Fekete-hegy lábánál elterülő Nagyszőlős nem tudni, miről a legnevezetesebb, a XIII. században épült Jézus Mennybemenetele templomáról, ferences kolostoráról, a Perényi családról vagy Bartók Béla varázslatos gyerekkori koncertjéről… A biztató jelen: az impozáns Perényi kastélyba 1991-ben a nagyszőlősi magyar középiskola költözött. Szolyván park épülhetett a kommunista terror áldozatainak emlékére. 1944 őszén itt gyűjtőtábor volt. Ide terelték a Gulagra szánt több tízezer civilt, elsősorban kárpátaljai magyar és német nemzetiségű 18 és 50 év közötti férfiakat, akik közül az embertelen körülmények miatt már a szolyvai táborban több ezren meghaltak. Az áldozatok nevét siratófal őrzi. A Tiszabökénnyel egybeépült Farkasfalván, a Fogarassy-kúriában Borbély Ida igazgató olyan nagy szeretettel és lelkesedéssel mutatta be a helytörténeti múzeumot és a skanzent, amely egy módos gazda házából, egy falusi iskolából és egy zsellérházból áll, hogy már-már irigyelni kezdtük a munkáját. A rendszerváltás után az önkormányzat tulajdonába került Tiszaháti Tájmúzeum felújított kiállítása 2000. augusztus 20-án, a Magyar Millennium tiszteletére nyílt meg. A múzeum és a Péterfalvai Képtár 2007-től a Magyar Nemzeti Jelentőségű Intézmények sorába tartozik. Ahogy a Péterfalva központjában található György-kastélyból lett képtár szórólapján olvashatjuk: „a Magyar Köztársaság kormányának köszönhetően kívül-belül megújulva várja az ide látogatókat és szolgálja a magyarságot a nemzeti identitás megőrzésében”.
Hasonló szeretetet és lelkesedést tapasztaltunk mindhárom intézményben, ahová sikerült könyveket eljuttatnunk, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban, a tiszabökényi és a tiszakeresztúri általános iskolákban. Karácsfalván Pető János, a Magyar Köztársaság beregszászi konzulja azt hangsúlyozta, hogy a maguk részéről a továbbiakban is mindent megtesznek azért, hogy az anyaországi adományok célhoz érkezhessenek. A tanulók egy csoportjának ünnepi műsora után Egressy Miklós intézményvezető boldogan kalauzolta végig vendégeit az osztályokon, a diákok lelkivezetője, Trescsula László hittantanár pedig a görög katolikus kápolnát mutatta be.
A Tiszabökényi Általános Iskolában Veres Csaba igazgató és Hunyadi Attila református lelkész fogadta a Határtalanul Alapítvány kis küldöttségét. Meglepetésünkre a diákok összeállításában, amelyet Veres Nikolett és Nagy Katalin tanárnők segítségével készítettek, a falu híres szülöttjének, Dupka Györgynek a versét is elénekelték. A jelenleg Ungváron élő Dupka nevével szinte mindenhol találkoztunk: számtalan településtörténeti kiadvány szerzője, a Kárpátalján élő írók-költők vezéregyénisége, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tagja, a Szolyvai Emlékpark Bizottság titkára.
A tiszakeresztúri iskola csodálatos fellépőruhába öltözött tanulói nemcsak műsorral kedveskedtek, hanem a tanárnőjük, Marozsi Malvina álmával, az általa az intézményben létrehozott, a falu egykori használati tárgyait, dokumentumait őrző múzeummal is megismertettek bennünket a hozzájuk tartozó történetekkel, „kezelési útmutatókkal” együtt. Gerendely Béla, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi elnöke, az iskola magyartanára egy rendkívül ritka, latinul írt kitüntetésre hívta fel a figyelmünket, amelyet egy keresztúri család tagja kapott magától a királytól. Dobsa Aranka igazgató pedig azt a nemrég előkerült kockás füzetet mutatta meg, amelyben az azóta elhunyt családtagja írta le a szolyvai táborban naplószerűen szenvedéseit, kétségbeesését, reményeit. „Erről mindenkinek tudnia kell” – fűzte hozzá az igazgatónő.
Ezért írtuk meg tudósításunkat, hogy tudja meg mindenki, közös a sorsa minden magyarnak, bárhol él a nagyvilágban. Össze kell fognunk, hogy minél távolabb kerüljünk végre a szörnyűségektől. A kárpátaljai magyarok vendégszeretete egyértelmű: ők fogadókészek. A szívüket-lelküket kitették néhány ismeretlen testvérükért. Köszönet érte! Nyújtsuk ki a kezünket feléjük. Ne féljünk, hogy elfáradunk.