Hol vagy, Árpád vezér?

Szörényi Levente türelemre int

Ha nem Kossuth díjas művészünk, Szörényi Levente, a legendás Illés együttes frontembere, és – többek között – az István, a király zeneszerzője lenne a pilisi Holdvilágárok egy évtizede folyó régészeti kutatásainak arca, nem beszélnének annyit Árpád vezér sírjáról. A Heti Válasz Kiadó gondozásában most megjelent Legendák és valóság a Pilisben című könyv borítékolható, hogy egyaránt csalódást fog okozni azok számára, akiknek az elmúlt század negyvenes éveiben végzett ásatásokra alapozva az a meggyőződésük, hogy a Holdvilágárokban van eltemetve honfoglaló vezérünk, Árpád, de bizonytalanságban hagyja azokat is, akik tudománytalan hókuszpókuszolásnak tartják az egykori amatőr régész, Sashegyi Sándor, és a magát eleve csak lelkes laikusként aposztrofáló Szörényi Levente munkásságát. A közel 450 oldalas, gazdagon illusztrált könyv ugyanis egyik társaságot sem kívánja meggyőzni semmiről, gondosan és részletesen az eddig végzett kutatások tudományos hátterét foglalja össze. Arra bíztatja a kedves olvasót, hogy ne érzelmeik, politikai szerepvállalásuk vagy vallási elköteleződésük szerint ítéljenek, pusztán a színtiszta tényeket vegyék figyelembe. Így viszont szenzáció nincs, Sashegyi Sándor nagy felzúdulást keltett szavai „Árpád vezér sírhelye megvan” jelen pillanatban ugyanolyan messze állnak a valóságtól, mint elhangzásuk idején, 1957-ben. Sashegyi meggyőződése volt, hogy itt temették el Árpádot, de ezt megcáfolhatatlanul semmi sem bizonyítja. Izgalmas kérdés, hogy Szörényi miért igyekszik mégis mindent megtenni azért, hogy a jelenlegi kutatások anyagi hátterét előteremtse. Még csak azt sem próbálja megválaszolni kis csapatával, az ásatást vezető régész-muzeológussal, Repiszky Tamással, a könyv tervezőjével és munkatársával, Barcsik Gézával és Sima Gáborral, hogy pislákol-e valami fény az alagút végén? „A napvilágra kerülő leletek engem fognak igazolni” – írta határozottan Sashegyi, de a perdöntő bizonyítékok mind a mai napig késnek. „Egyelőre, fő vonalaiban legalábbis” – fogalmazza előszavában sejtelmesen Szörényi Levente. Tehát: türelem! A csodára még egy kicsit várni kell.