Jó barátunk, Radnóti Miklós

Özvegyének, Gyarmati Fanninak köszönhetően a száz éve született Radnóti Miklós több, kiállításon eddig még nem szereplő versét, kéziratát, naplójegyzetét, levelét, féltve őrzött fotóját, hivatalos okmányát, használati tárgyát láthattuk a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Vasarely-termében. A gondosan rendezett kamaratárlat látogatója olyan apróbb-nagyobb titkok tudójának vallhatta magát néhány lépés megtétele után, mintha a Radnóti család régi jó barátja lett volna. Csodálatos érzés volt! Ezért sajnálhatjuk igazán, hogy a kiállítás csak akkor került valamelyest a köztudatba, amikor egy napilapunk cikket közölt róla. Igaz, az érdeklődők száma ettől kezdve olyan látványosan gyarapodott, hogy meg kellett toldani a nyitvatartási időt.

A tragikus sorsú költőről, akinek születése édesanyja és ikertestvére életébe került, édesapja pedig tizenegy éves korában hunyt el, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy örömtelenül, komor arccal élte le a sors által kiszabott harmincöt évét. Ez egyáltalán nem így történt. Húsz éves sem volt, amikor már különböző folyóiratok szerkesztésében vett részt, és versei jelentek meg egy antológiában. Huszonegy évesen, a szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia szakos hallgatójaként már önálló kötettel rendelkező költő. Izgalmas életet élt: a kor jeles irodalmára, tanára, Sík Sándor piarista szerzetes szemináriumára járt, de kapcsolatokat ápolt az illegális kommunista párttal is. Huszonöt évesen summa cum laude minősítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták, majd házasságot kötött Gyarmati Fannival. Kicsit zavaró, hogy a kiállítás szórólapján a házasságkötés időpontja 1934, minden egyéb forrás pedig 1935. augusztus 11-et említ. Utóbbit elfogadva, egy év múlva a Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét már a Nyugat adta ki, s a következő évben elnyerte a Baumgarten-díjat. Felesége társaságában a nyarat Párizsban töltötte. 1939 nyarán ismét együtt voltak a francia fővárosban.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola egykori franciatanárától, Gyarmati Fannitól, Fifi nénitől lehet tudni, hogy a kapcsolatuk példamutató és erős volt, akárcsak a költeményekben, amelyeket sokan úgy emlegetnek, mint a világ legszebb szerelmes verseit. Büszkék voltak arra, hogy a szerelmet nem a másik fél kisajátításaként fogták fel. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa volt a költőnek: kritikus, barát és feleség. Olyan házasságot akartak, amely akkoriban túlságosan modernnek számított. Férfi és nő között teljes egyenrangúság és feltétel nélküli elfogadás. Kisebb-nagyobb konfliktusok ellenére ez az elképzelés csodálatosan működött kettejük között, hiszen Fifi néni gondolni sem akart arra, hogy férje halála után megpróbálja mással, hűségesen őrzi szerelme emlékét. Tanítványai mesélik, hogy közös lakásuk berendezése ma is olyan, mint házasságkötésükkor, több mint hét évtizeddel ezelőtt. Az íróasztalon az a régi írógép áll, amelyen Radnóti Miklós a verseit írta, s amelyen Fifi néni ma is a leveleit. A polcokon rengeteg könyv és afrikai fafigurák, amelyeket még Párizsban vettek, szőttesek az asztalon, sokféle Kovács Margit kerámia, aki már a háború előtt is a Pozsonyi úti házban lakott, és barátságban volt a Radnóti házaspárral.