„Ég és föld közötti erő közvetítőjének érzem magam”

Dóczy Péter most Nagy László ritkán elhangzó költeményeivel szeretné megajándékozni a verskedvelőket

A hat gyermekes Dóczy család legfiatalabb tagja, Péter a Somogyi Béla utcai általános iskolából indult, s bár nem énekelt a Rádió Gyermekkórusában, mégis a „világot jelentő deszkákon” kötött ki. Nem is akármilyen színpadokon játszott, hiszen előadásaival beutazta egész Európát, most pedig már a negyedik, hagyományosnak éppen nem mondható verslemezének a megjelenését várja.

– A „somogyisok” közül kerültek ki annak idején a Magyar Rádió Gyermekkórusának a tagjai, a kerület irigyelt tanulói, akik már egészen fiatalon megtapasztalhatták, mit is jelentenek azok a bizonyos világot jelentő deszkák!

– Engem nem vonzott igazán a gyerekkórus, zeneis voltam, énekeltem is, táncházaztam, tizenhárom éves koromig zongorázni tanultam, de tizennégy évesen mindebből az alakult ki bennem, hogy filmrendező szeretnék lenni.

– Ehhez képest elég váratlant húzott élete sakktábláján azzal, hogy a zenei általános után a Piarista Gimnáziumban folytatta tanulmányait!

– Nemrég gondoltam át éppen, hogy kamaszként milyen jó döntést hoztam! A sors érdekes játéka folytán azzal a tanárommal, aki a szemem kinyitotta, aki a figyelmemet a költészet felé fordította, akinek tulajdonképpen az életem szellemi indíttatását köszönhetem, Jelenits Istvánnal avathattam fel Pilinszky János emléktábláját a Horánszky utca 27-es számú ház falán. Jelenits tanár úr, aki igen jó kapcsolatban volt a nagy költővel halála napjáig, életem meghatározó pillanatait ajándékozta nekem azzal, hogy találkozhattam az inkább elhallgatott, mint megmutatott Pilinszkyvel. Az ő fantasztikus személyiségén keresztül testközelbe hozott költészet minden porcikámba beleégett. Az a titok, ami Pilinszkyben és a költészetében rejlett, az az igazságkeresés, az a vágyakozás az élet teljessége után a mai napig nagy hatással van rám. Pilinszky életével és költészetével adott válasza a legmeggyőzőbb számomra arra a kérdésre, hogy mi is a művészet.

– Hogy keveredett mégis a Színház- és Filmművészeti Főiskolára?

– Valahonnan megtudtam, hogy rendezőhallgatók fiatalokat keresnek a vizsgadarabjaik szereplőinek. Akkor készült a vizsgájára többek között Szikora János is. Megfogott ez az egész dolog, és felvételiztem a főiskola színész szakára. Első évben csak a Nemzeti Színház stúdiójáig jutottam, de a stúdió vezetőjének, a legendás Bodnár Sándornak köszönhetően már sikerült mélyebb, komolyabb tapasztalatokat szereznem a színpadi munkával kapcsolatban. A következő évben sikerült a felvételim.

– Kerényi Imre osztályába került, aki éppen akkor a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt…

– Nem is igen volt ideje foglalkozni velünk! De én még a legendás főiskolai tanári karból megismerkedhettem Nádasdy Kálmánnal és Montágh Imrével is. Montágh inkább a sporttársam, barátom volt, együtt futottunk, úsztunk, lovagoltunk, Fischer Sándor tanár úr igyekezett megtanítani a színpadi beszéd alapjait. Ők hárman már az égi főiskola professzorai.

– Diploma után remek szerepekkel a veszprémi, miskolci színház következett, majd a budapesti Nemzeti Színház, majd a Győri Kisfaludy Színház. De már Miskolcon elkezdődött valami más is, ami igazán meghatározó lett a pályáján.

– Lassan negyed százada már, hogy Lőrinszky Attila zenész barátom közreműködésével Szilágyi Domokos műveit mondtam el Kényszerleszállásaim című estünkön. Ezt követte a Körön belül, amelyet Hervay Gizella naplójából állítottam össze, és idén húsz éve, hogy megpróbálkoztam egy Pilinszky-esttel is, ez volt a Vesztőhely télen.

– Rossz nyelvek szerint úgynevezett önálló esteket azok a színészek állítanak össze, akik szabadúszók, vagy éppen cserepadosok a társulatukban.

– Én ezzel nem vagyok megvádolható, hiszen rengeteg nagy szerepet eljátszottam a színházaimnál. A kezdetektől élt bennem a vágy valamifajta kísérleti színház iránt, ahol a tánc, a képzőművészet segítségével olyan komplex produktummal, önálló szellemi termékemmel tudok megjelenni, amelynek a fővárosban abban az időben a MU Színház volt az otthona. Tehát nem a „valamiből élni kell” kényszere vitt a költészethez, hanem az a plusz szellemi igény, a magyar szellemi eszenciák megmutatásának kényszere, ami állandóan kikívánkozik belőlem, amire időt kell szakítanom akkor is, ha rengeteg egyéb elfoglaltságom van. Ezt a szándékomat szerencsére elég gyakran visszaigazolja az élet: estjeimmel bejártam Európát, egy párizsi fesztiválon megkaptam a legjobb előadó díját, filmek, CD-k, DVD-k készültek róluk, illetve az előadások alapján némelyiket újragondolva, újrafogalmazva rögzítettük.

– Nemrég a Gózon Gyula Kamaraszínházban szerepelt egy különleges produkcióban!

– Igazi drámát már kevés helyen játszanak Budapesten. Egy fiatal svéd-magyar fiú, Berzsenyi Bellaagh Ádám vizsgamunkájának a producere és egyben az egyik főszereplője vagyok. Kedvenc darabomat vitte színre, Lars Norén svéd szerző Éjszaka a nappal anyja című művét. Kemény feladat, de tiszteletre méltó, hogy Ádám mindjárt a pályája elején izgalmas anyaghoz nyúlt. Jó dolognak tartom, hogy a Svédországban élő, Angliában tanuló magyar fiatalembernek lehetőséget adott a londoni egyetem, hogy a diplomamunkáját Magyarországon rendezze.

– Most megint nagy dobásra készül: Nagy László verseiből Medvezsoltár címen a Mentés másként együttessel közös hangoskönyv-CD kiadását tervezik. Mikor lesz látható, hallható?

– Az elmúlt év nyarán Nagy László szülőházánál, Iszkázon a költő ritkán elhangzó verseinek előadására kért Nagy András, Nagy László fia. Ivánovics Tünde és Fábri Géza, a Mentés másként együttes tagjai alkotótársként szintén szerepeltek a műsorban. Az első pillanatban kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk, s a próbák alatt sikerült világra segítenünk egy különleges versszínházi produkciót. Nagy László mitologikus mélységekig visszanyúló költészetének a sámáni zene, a koraközépkori koboz még nyilvánvalóbbá tette a benne rejlő ősi erejét. Ahogy a címadó verset mondom például, ég és föld közötti erő közvetítőjének érzem magam! A Magyar Rádióban élő adásban faggattak a produkció létrejöttének körülményeiről, a Magyar Katolikus Rádió pedig felajánlotta segítségét, hogy megörökíthessük ezt az előadást. Idén júliusban zajlottak a felvételek, és november 20-án 18 órakor már lemezbemutató előadásra várjuk az érdeklődőket a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol természetesen kapható lesz a kis könyvecskébe – amely az elhangzó verseket tartalmazza – bújtatott CD.