Felkészültek-e szakmailag a magyar kamionosok?

Helyzetelemző beszélgetés a Közúti Közlekedési Akadémia ügyvezetőjével

Rossz nyelvek szerint manapság alig múlik el híradás anélkül, hogy ne látnánk-hallanánk beszámolót közlekedési balesetről, amelynek résztvevői között kamion is szerepel. Rosszabb-e a helyzet valóban, mint a korábbi években volt, egyáltalán mi lehet az oka a súlyos közlekedési balesetek növekvő számának? Ezt a témakört igyekeztünk körüljárni részletesen Erdei Péterrel, a képzési jogosultsággal rendelkező Közúti Közlekedési Akadémia ügyvezetőjével.

– Nyilván nem mondok Önnek újdonságot azzal, hogy a közúti balesetekkel együtt folyamatosan növekszik a tehergépjárművek vezetői által okozott balesetek száma is Magyarországon!

– A hivatalos adatokkal vitatkozni nem lehet, ám a kamionos balesetek növekvő számának annyira összetett okai vannak, hogy aki csak a hivatásos sofőrök nyakába akarja varrni ezeket a sajnálatos tényeket, nagyon távol áll az igazságtól. Azonnal le kell szögeznünk, hogy a hazánkban előforduló balesetek számához viszonyítva elenyésző a tehergépjárművek vezetői által okozott baleset, és akkor a hivatásos gépkocsivezetők szempontjából nem is annyira sötét a kép. Egy kamionos balesetre azonnal ugranak a televíziók forgatócsoportjai, mert látványos, általában nagyobb kár keletkezik a megszokottnál, hosszabb ideig tart a mentés, a kárelhárítás, különösen, ha veszélyes áru szállítása történt. A híradók nézői már csak rendkívüli eseményekre kapják fel a fejüket, egy kamionos baleset, valljuk be, ezek közé tartozik. Ezért tűnik úgy a laikus nézők számára, hogy a kamionok az utak rémei, mert sok híradásban szerepelnek. Két egymásnak rohant személykocsit már akkor sem látunk a képernyőn, ha meghalt valaki a balesetben. De mindez csak a felszíne a dolgoknak. A legfontosabb, hogy mindazok, akik érintettek ebben a kérdéskörben, megtesznek-e mindent a maguk területén? Ellátja-e feladatát a közlekedésbiztonsággal foglalkozó hatóság, az eljáró hatóság, megfelelőek-e a magyar fuvarozók járművei, minden szempontból alkalmasak-e több tízmilliós járművek vezetésére és hasonló értékű áruk szállítására a kamionsofőrök?

– Az unióba lépésünk idején a fuvarozóktól elvárt technikai feltételrendszert megfelelőnek tartották az illetékesek. Az úgynevezett emberi tényezőkben következett be változás?

– A magyar gépkocsivezetői állomány és a fuvarozó vállalkozók járművei nem maradnak el az uniós átlagtól. Az emberi tényezők elemzését az ország közlekedési kultúrájával kezdeném. Messze elmaradva a nyugat-európai tapasztalatoktól, a közúti közlekedés többi szereplői nálunk – tisztelet a kivételnek – nem veszik figyelembe, hogy a kamionok nagy terhet szállítanak, fékútjaik jóval hosszabbak, rendkívüli forgalmi helyzetekben lassan, nehezen, körülményesen mozognak. Még a veszélyes árut szállító járműveknek sem adják meg a kellő tiszteletet.

– Mi lehet az oka a saját hibás kamionos baleseteknek?

– Ennek az okait tudomásom szerint még nem kutatta senki. A felpörgetett világ időnként a fuvarfeladatok megrendelőit irreális elvárásokra ösztönzi, amelyeket egyes vállalkozók a gépkocsivezetőik életveszélyes hajszolásával igyekeznek teljesíteni, csak, hogy el ne veszítsék üzleti partnereiket. A legtöbb sajáthibás balesetre a kimerültség, a vezetés közben történt elalvás a magyarázat. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kamionosok tévedhetetlenek, valamint azt sem állítom, hogy nem hajlandóak figyelembe venni a vezetési- és pihenőidejükre vonatkozó előírásokat.

– Milyennek kell lennie egy vérbeli kamionsofőrnek?

– Egy felkészült gépkocsivezetőnek pontosan ismernie kell a saját képességeit, tisztában kell lennie az út- és a környezet adottságaival, és mindent tudnia kell a vezetni kívánt jármű műszaki állapotáról. Megfelelő képesítés és tapasztalat birtokában képes a gépkocsivezető az információkat helyesen értékelni. Nem véletlenül hangsúlyozom a megfelelő felkészítést, mert egy korszerű tehergépjármű biztonságos vezetése a folyamatos technikai és technológiai fejlesztések miatt komoly szakmai ismereteket követel. A fejlesztések elsősorban a pilóták kényelmét, a vezethetőséget és a biztonságos, balesetmentes közlekedést szolgálják, tehát a képzés során feltétlenül szót kell ejteni a sebességtartó automatikáról, a 3. és 4. fékberendezésről, a digitális tachográf használatáról, hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki a sok közül.

– Korábban megfelelő számú gépkocsivezető dolgozott az áruszállításban, most, a kényelmes és igazán szemrevaló kamioncsodák idején lasszóval kell sofőrt fognia a fuvarozó cégeknek…

– Nem akarom nagyon messziről kezdeni, de köztudott, hogy valamikor a nemzetközi gépkocsivezetővé válásra a Hungarocamion adott lehetőséget. A nagyvállalat szakműhelyében, karbantartással, szereléssel kellett eltölteni egy bizonyos időt, és csak azután ülhetett a kamion volánja mögé valaki. A gépkocsivezető képzés jó bázisra épült, az Autóközlekedési Tanintézet, az MHSZ folyamatosan „szállította” a hivatásos gépkocsivezetőket, akik aztán a Hungarocamion vállalati rendszerén keresztül kamionosok, nemzetközi gépkocsivezetők lehettek. Az elmúlt tizenöt-húsz évben a szakma sokat veszített régi fényéből. Valamikor vágyott, irigyelt foglalkozás volt – ma nem az. Az előbb említett klasszikus intézmények megszűntek, sorkatonai szolgálat nincs, a piac megnyitásával egyéni vállalkozások, magáncégek igyekeznek a megfelelő gépkocsivezetői létszám oktatásával, továbbképzésével. A képzés rendszerét, feltételeit a Nemzeti Közlekedési Hatóság felügyeli. Összességében azt lehet mondani, hogy eléggé elavult ez a képzési rendszer, mert az 1988-ban összeállított tematikák apróbb módosításokkal még ma is érvényesek.

– A hamarosan hatályba lépő uniós előírások mennyiben változtatnak a helyzeten?

– Az uniós tagállamok közül kevés van, ahol a nemzetközi gépkocsivezető képzést szaktanfolyami képesítéshez kötik, mint nálunk. A kategóriás jogosítványt megszerzett sofőrök máshol azonnal részt vehetnek a nemzetközi árufuvarozásban. Az új uniós irányelv szerint hamarosan nemzetközi bizonyítványt kell szereznie ehhez minden tagállamban minden kamionosnak. Egységes lesz tananyagát tekintve is a hivatásos gépkocsivezető alap- és ismeretfelújító képzés az unió országaiban. A mai kor szellemét tükröző, korszerű tananyag oktatásától a közúti balesetek csökkenését remélik. Tudomásul kell venni, hogy egyre magasabbak az elvárások a szakmával szemben.

– Újra iskolapadba kell ülnie a tapasztalt gépkocsivezetőknek?

– Az unió elismeri a korábban szerzett bizonyítványokat, nem kell újrajárni az iskolákat. Ismeretfelújító szaktanfolyamokon azonban részt kell vennie mindenkinek. Nagy erőkkel zajlik a képzési tematikák összeállítása. A tantárgyaknak tükröznie kell az elmúlt évtizedekben végbement hatalmas technikai fejlődést. Korszerű oktatás elképzelhetetlen anélkül, hogy szóba ne kerüljön a motor nyomatékgörbéje, a fékrendszerek használata, a motorféküzem, stb. Új közlekedési előírások léptek hatályba, megváltoztak a vezetési- és pihenőidős szabályok, a legújabb kamionokat már digitális tachográffal szerelik fel, amelynek a használata sokak számára elég nagy gondot jelent. Ergonómiai ismeretek, a helyes táplálkozás alapjai, az üléspozíciók tökéletes beállítása, a rakományrögzítés mind-mind kihagyhatatlan ma már a hivatásos gépkocsivezetők felkészítéséből. Meggyőződésem, hogy a magas követelményrendszer vissza fogja adni a szakma becsületét, újra jól fizetett foglalkozás, életcél, nagybetűs szakma, hivatás lesz a fiatalok számára.

– Mikor?

– A várva várt tisztulási folyamat még nem indult el nálunk. A fuvarozó vállalkozások és a járművek száma az uniós tagságunk óta elképesztő módon nőtt. A versenyhelyzet költségcsökkentésre kényszeríti a cégeket, amelyet elsősorban a gépkocsivezetők bérének a csökkentésével igyekeznek megoldani. Emiatt nem tolonganak a fiatalok a fuvarozóknál, hogy márpedig ők kamionsofőrök akarnak lenni. Az életbe lépett szigorítások, a komoly összegű bírságok jobb belátásra fogják bírni a fuvarozókat. Rövid időn belül – a szakma nagy örömére – az új helyzet teljesen ellehetetleníti a szabálytalankodó cégeket. Csak azok fognak talpon maradni, akik magas színvonalon, becsületesen, az előírásoknak megfelelően végzik a munkájukat, és olyan gépkocsivezetőket alkalmaznak, akikkel kapcsolatban semmiféle kifogás nem merülhet fel. Nincs az a vállalkozó, aki ne fizetné meg tisztességesen a gépkocsivezetőjét, ha maradéktalanul elégedett vele.