Jegyzet

  • Beszélgetés Csillag Pálnéval

    Mentsd meg a műtermet! címmel az akkor már több mint egy évtizede működő Molnár-C. Pál Műteremgalériáról, a felbecsülhetetlen értékű szülői örökségről beszélgettem a művész kisebbik lányával, Péter édesanyjával, Csillag Pálnéval az Esti Hírlap 1995. augusztus 5-i számában. Az interjúból kiderül, hogy milyen masszív alapokra épült ez a vállalkozás, amely a magyarázata a galéria mai napig tartó töretlen fejlődésének, a hagyaték folyamatos gazdagodásának, és magyarázata a fenntartók, időnként a művek alkotójának egekbe szárnyaló fantáziáját megközelítő ötletességének, már ami a galéria működtetését, programajánlatait illeti.

    Tovább...

  • A Karinthy-név bűvöletében

    Elképesztő, hogy a Karinthy-nevet említve mennyi minden juthat eszébe az én korosztályomnak. Magam is meglepődtem, amikor próbáltam átgondolni, hogy konkrétan hány ponton is kapcsolódott az érdeklődésem, később az irodalmi, újságírói tevékenységem a Karinthy családhoz.

    Talán néhányan emlékeznek még a Hungaroton lemezkiadó Vastaps című sorozatára, amelynek egyik darabja a Latinovits Zoltánnal készült kislemez volt. A példaképemül választott színművész Karinthy Frigyes halott feleségéhez írt naplójából mondott el részleteket úgy, hogy soha nem tudtam sírás nélkül végighallgatni.

    Tovább...

  • A statkó is ember!

    Azt hiszem, jó mondatokat ízlelgettem a szolnoki Tisza parton, amikor ráérő időmben kiültem bámészkodni. A szemem elé táruló látvány Fekete István írásait juttatta eszembe az évszakváltozásokról, amelyeket már kiskamaszként is olyan átéléssel olvastam, hogy nem ritkán a könnyeimet kellett gondosan törölgetnem egy-egy halni készülő fa utolsó szavain vagy valami egynyári állatka nagymonológján, hogy ki ne nevessenek a testvéreim.

    Tovább...

  • Doktor úr, akit érdekel a divat, a szép külső, az igényes megjelenés

    Dr. Krasznai Zsolt nem véletlenül a hölgyek és a bulvársajtó kedvence

    Legismertebb plasztikai sebészünk, dr. Krasznai Zsolt élete nyitott könyv, hiszen munkáját szinte mindannyiunk szeme láttára végzi, gondoljunk csak Zalatnay Cini mellműtétjére, s bár fiát, Olivért – feleségével egyetértésben – gondosan távol tartja a médiumoktól, nyilatkozataiból mégis mindent lehet tudni a gyerekről, sőt valamelyik televízió műsorából arról is értesülhettünk, hogy gyakran tévesztik össze a sármos doktor urat hálás betegei egypetéjű ikertestvérével…

    Tovább...

  • Géppuskák vetettek véget a próbának

    A Vígszínház legendás igazgatójának első rendezését német katonák hiúsították meg 1944-ben, akik géppuskáikkal fenyegetőzve zavarták szét a próbára összegyűlt művészeket. Ez az esemény haláláig meghatározó élménye maradt Horvai Istvánnak. Hegedűs D. Géza szerint mestere elsősorban azért tudott nagyszerű előadásokat rendezni, mert minden színházi munkája élet-halál harc volt a pokol erőivel.

    Horvai Istvánra emlékeztek egykori növendékei, munkatársai születésének 90. évfordulója alkalmából a Vígszínház Házi Színpadán. Aki csak a legutóbbi DTK Show-ban hallotta a tanár úr nevét, mint a tündéri Schell Judit önbizalmának zord megtépázóját, nyilván nem nagyon érti azokat a művészeket, akik rajongó tisztelettel, sőt szeretettel beszélnek róla. Milyen színészpedagógus volt Horvai István? Elvette az önbizalmát, de megduplázva adta vissza növendékeinek, „szétszedte”, de sikerült sokkal jobban „összeraknia” őket?

    Tovább...

  • Frinyó, a statkók barátja

    Majdnem azt írtam: boldog voltam, hogy sok-sok tagját láttam annak a legendás szolnoki társulatnak, amelynek Hollósi Frigyes közel két évtizedig kiemelkedő művésze volt. Boldog akkor lettem volna, ha nem azért futnak össze annyian a Nemzeti Színház előcsarnokában, hogy Frinyótól vagy Fricitől – ahogy minden képzeletet felülmúló szeretettel beszélnek róla – búcsúzzanak.

    Nem sokan állták meg sírás nélkül, amikor Hollósi Frigyes fotója elé tették virágjukat. A képről úgy nézett a megszeppent társaságra, mintha csak egy szék támláján könyökölve ellenőrizné, hogy eljött-e valóban mindenki, akit várt. A nagyon-nagy művészek a Katonából, a Nemzetiből és a jobb létre szenderült Művész Színházból. Hát eljöttek. És eljött az az egykori segédszínész is a Szolnoki Szigligeti Színházból, akinek olyan történetei vannak Frinyóról, amelyeket – a nagy idők tanúja, Papp Zoltán megfogalmazása szerint – kutya kötelessége közkinccsé tenni.

    Tovább...

  • Embernek való óvodák, iskolák

    Ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás, és ez érvényes az oktatási intézményekre is. Más tanárok, más diákok, más szülők, más igények, elvárások, ajánlatok, követelmények, lehetőségek. Kétségkívül a történet szereplői mindannyian jót akarnak, mégsem véletlen, hogy a szülők gyomra elszorul, amikor óvodát, iskolát kell választaniuk gyermeküknek. Az alábbiakban néhány olyan intézményről lesz szó, amelyek ékes példái annak, hogy léteznek pedagógusok, akikkel jól érzik magukat azok, akik számunkra a legfontosabbak. Persze ahogyan mindennek, ára van ennek is.

    Tovább...

  • A tudós felelőssége

    Acsády László el akarja mondani mindenkinek

    Nem tudja senki megmondani, hogy mi volt az, ami biológia tanulmányai kezdetén megfogta és nem eresztette többé Acsády Lászlót, aki ma már a televíziónak hála, mindnyájunk kedves ismerőse. A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet agykutatója Az agy működése alvás közben címmel tartott előadást a Mindentudás Egyetemén.

    Az éppen két évtizede az ELTE biológia szakán diplomát szerzett tudósunk saját magára nézve kötelezőnek tartja, hogy az általa vezetett Thalamus Kutatócsoport legbonyolultabb munkáiról is közérthetően számoljon be az adófizető polgároknak, hogy megértsék, mit csinál és miért pont azt csinálja a csapat. Így válik érthetővé a laikusok számára is, hogy például miért nem lesz holnapután a parkinson-kórnak gyógyszere.

    Tovább...

  • Miért kell könyvet olvasnunk?!

    A számítógép elterjedésével sokakban felmerül az a gondolat, hogy egyáltalán nincs szükség könyvekre, csak a helyet foglalja a lakásban, ráadásul úgy vonzza a port, mint mágnes a varrótűt, jobb is, ha eltűnik az életünkből, eggyel kevesebb a gondunk.

    Mindez talán rendben is lenne, mert a rend szeretete dicséretes dolog, egy probléma van vele, hogy ez csak azokra érvényes, akik a számítógépet nemcsak a remek játékprogramok miatt használják, hanem tájékozódni, tanulni, művelődni szeretnének, mi több, addig klikkelnek, amíg mélyebb ismeretekre nem tesznek szert a világhálón fellelhető tengernyi információ segítségével. El kell keserítenem azokat, akik most azt gondolják: klikkelgetni ők is tudnak, s ezzel automatikusan felzárkóznak a tudományos világ jeles képviselői közé. A tájékozódáshoz, bármilyen szörnyen is hangzik, tudni kell olvasni! Ahhoz pedig, hogy jó barátságban legyünk a betűkkel, kicsi gyerekkorunkban kell megismerkednünk velük. Tudós emberek mondják, hogy az olvasás minden kulturálódási készség alapja, elengedhetetlenül szükséges az információtechnikai kultúrához és a szépirodalom értékeléséhez, élvezetéhez is.

    Tovább...

  • Milyen színű a bioetanol?

    Ringatózom a világhálón. Zöldebbek lesznek az iskolaudvarok, zöldsuli program indul! Ötmillió forint támogatásból két fővárosi és nyolc vidéki iskola udvarába őshonos fákat telepítenek. Ez szívet melengető cselekedet, ha élne, még Arany János is új verset fogalmazna a feketén bólingató eperfa lombjáról Iskolai kör címmel. Csak nehogy éppen ezek az intézmények zárjanak be! Ki gondozza majd a facsemetéket?

    Meg-megállok a ringatózásban. Nyolc magyar környezetvédő szervezet egyszer s mindenkorra meg akarja szabadítani az országot a fosszilis és nukleáris energiáktól, meg a rájuk épülő gazdaságpolitikától. Az atomenergiát elutasító olasz népszavazásra, illetve a német kormány döntésére hivatkoznak, amely szerint Németország 2022 végéig lemond az atomerőművek használatáról, és teljes mértékben a megújuló energia termelésre összpontosít.

    Tovább...