volt egy naptáram mindig lapozni kellett
ha eltelt egy nap hetet kellett lapozni
benne hogy nagymamám végre megérkezzen
jaj de lassan telt az a hét aztán olyan
naptáram volt ami egyszerre mutatott
egy egész hetet majd olyan ami kettőt
falinaptáram később havonta kellett
lapozni pörgött megállíthatatlanul
most az éves kártyanaptáraim vágom
szemétbe olyan ütemben mintha csak egy
szürkécske nap telt volna el nem kell naptár
nem vizslatom az időt ennyit érdemel
Lassan három évtizede pattant ki egy spanyol színész-rendező-forgatókönyvíró fejéből, hogy saját filmjében eljátssza egy könnyen megvásárolható, végtelenül bunkó, melldöngetően rasszista ex-rendőr, José Luis Torrente szerepét, az agyalágyult poénokra fogékony nézők kedvencét.
A legújabb, a hatodik kalandra tizenkét évet kellett várni, de Santiago Segura rajongói nyilván hálásak érte, hogy most igazán kemény fába vágta a fejszéjét. Torrente ugyanis az évek hosszú sora alatt olyan remek tulajdonságokkal vértezte fel magát, ami meggyőződése szerint alkalmassá teszi arra, hogy ő legyen Spanyolország miniszterelnöke.