Tim Rice színdarabot tervez – zene nélkül
Ifjúkorom egyik meghatározó élménye a Deep Purple együttes énekesével, Ian Gillannel bakelit lemezre rögzített Jézus Krisztus Szupersztár. A díszdobozban megjelent kiadvány szövegkönyvéről a szerzők és a főszereplők fényképei néztek rám, akiket akkor a világ legnagyobb embereinek tartottam. Köztük volt Tim Rice, a szövegíró, akivel most, a Szupersztár megszületése után közel négy évtizeddel leülhettem egy jót beszélgetni.
Vidnyánszky Attila harcos jövőt követel magától
A tizennégy éves Vidnyánszky Attilát sokan irigyelték, amikor a világhírű Dinamo Kijev korosztályos edzői kiválasztották bentlakásos focisulijukba. Talán ő sem gondolta, hogy egyszer színházi direktorként Magyarországon fog harcolni a tányér szélére tolt kultúra megmaradásáért. Ami erőt ad számára a harchoz, az a debreceni és a beregszászi színház együttműködése, amely jó példát mutat az előremenekülésre.
Szomjas György valóságtéglákból épített fikcióiról
Az ’56-os események idején, tizenhat évesen, Budapest utcáit járta, mert látni akarta, mi történik a szovjet tankokkal harcoló kortársaival. Szomjas György fegyverrel ugyan nem vett részt a forradalomban, de mindaz, ami a szeme előtt játszódott le, mélyen beleivódott a lelkébe. A valóság megtapasztalása után egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy a szigorú tényekre, dokumentumokra épülő valóság megmutatása és megértetése a feladata a filmkészítés boszorkánykonyhájában.
Reviczky Gábor, a Vígszínház színésze, ha azokat a produkciókat is beleszámítjuk, amelyekben megrajzolt figuráknak kölcsönözte hangját, egy híján száz filmben szerepelt. Ebben az évben hárommal nőtt a lista. Ebből két szerep már „kipróbált alak”, de ezek sem jártak kevesebb munkával. Ahogy a szakma és a közönség is becézi, „Revi” Makk Károly nemrég a televízióban is vetített Így, ahogy vagytok című filmjében a rendőrt, Rudolf Péter Üvegtigris 3. című őrületében Gabent, Tímár Péter Zimmer Feri 2-jében pedig a címszerepet játssza. Az Üvegtigris nyári forgatásán például egy szót sem lehetett vele váltani, mert a felvételek között pihenni akart. A Zimmer Ferit betegen fejezte be. Ő a Vígszínház második legtöbbet játszó színésze. Annak ellenére, hogy most új darabot nem próbál, szinte minden este színpadon van, ha nem a Vígszínházban, akkor a Pestiben, a Tháliában vagy a Játékszínben. Így előadás előtt viszont valamelyik öltözőben meg lehet találni…
Cserhalmi lóhátról ismerte meg igazán kollégáit
Döbbenetes szám: máig hihetetlen népszerűségnek örvendő színművészünk, Cserhalmi György kétszáz filmben szerepelt! Ezzel a teljesítménnyel kevesen büszkélkedhetnek az egész világon. Nagy adomány, hogy valaki szellemileg, fizikailag és lelkileg is hosszú évtizedekig alkalmas arra, hogy szükség esetén a vállán vigyen egy egész produkciót. Tyutyu, ahogy becézi az ország, több mint negyven éve állt először kamera elé, még főiskolásként. Színpadon mindössze 11 évesen Latinovits Zoltán apródja volt a debreceni színház A királyasszony lovagja című előadásában. Mégis, a meglepetéstől alig tudott megszólalni, amikor felkérték a 42. Magyar Filmszemle zsűrielnökének…
Básti Juli csak szépeket mondana édesapjának
Básti Julira akkor figyelt fel igazán a szakma és a közönség is, amikor Kaposvárról a fővárosi Katona József Színházhoz szerződött, s bemutatkozásul Übü mama szerepét osztották rá. Azóta már a celebek között tartják számon, bár nagyot nevet, amikor megemlítem ezt a világhálón szerzett információmat. Gyerekeitől kis türelmet kér, hogy interjút adhasson.
–A nézők hihetetlenül élvezték, hogy egy szemrevaló, fiatal nő játszik egy boszorkányfajzatot, de egy vidékről a fővárosba felszerződött színésznőnek hasonló élvezetet nyújtott-e Übü mama szerepe?
el tudod mondani azt ami a tiéd
ami a szívedbe elmédbe vésetett
mire senki más csak te vagy kiválasztott
ha már nincs hozzá erőd ne kísérletezz
nincs tovább nincs értelme tudnod kellene
mi fontos mi nem utóbbi felesleges
Taxiba szállt. Sütött a nap a Gellért-hegy fölött, ragyogtak még a kocsi ablakai is. Kedve kerekedett egy igazit fecsegni a sofőrrel, elújságolni a legesleglényegtelenebb, persze azért kizárólag vele történt, ilyen célra tartogatott eseményeit. Úgy érezte, figyelmesen meghallgatná az ő badarságait akár végig bólogatva is, ha kiváló történeteibe mielőbb belekezdhetne.
A sofőr azonban megszólíthatatlan volt. Tisztességes, munkában megőszült férfi, aki pontosan tudja, mi a feladata, és hogy azt a lehető legjobban és legegyszerűbben miként oldja meg.
Általános iskolai magyartanárnőmmel kell kezdenem, ha az irodalomhoz, a versekhez, novellákhoz kötődő érdeklődésem, az írók, költők iránti tiszteletem és szinte rajongó szeretetem csíráit keresem. Rekedt, agyoncigarettázott hangján úgy volt képes felolvasni az éppen sorra kerülő írásműveket, hogy mindig megmutatkozott a lényeg, és úgy éreztem, értem azokat a mélységeket, sőt értékelni tudom azokat az apróságokat is, amelyek olyan izgalmassá teszik azt a művészeti ágat, amit szépirodalomnak hívunk.
Olvasom G. Komoróczy Emőke „Ezer arccal, ezer alakban” című, Petőcz András lírájáról írt könyvét, és mint váratlanul újra kitörő vulkán, robbannak elő belőlem a ’70-es évek végéről, ’80-as évek elejéről az emlékeim. Ma már egyre kevesebben tudják (érdekel-e valakit egyáltalán?), hogy ezek az évek még azok a szellemnyomorító idők voltak, amikor az ötvenes évek végén született generáció ifjú titánjai, talán a lengyel események hatására, talán a személyzeti osztályokra ültetett barátságosabb hivatalnokok mosolyának bedőlve, reménykedni kezdtek a kultúrpolitika vaskezének enyhülő szorításában, de csalódniuk kellett.