Hetvenöt éves a dalszövegírás nagymestere

Az elfogódottság talán érthető: S. Nagy István első nagy slágere, a Merre jártál tegnap este 1957-ben született, éppen akkor, amikor e cikk szerzője meglátta a napvilágot. Azóta megszámlálhatatlan dalszövegét énekelték az elmúlt évtizedek legnépszerűbb előadói, elég, ha csak néhány címet és nevet említünk meg ennek bizonyítására: Még ide-oda húz a szív (Aradszky László), Fehér sziklák (Zorán), Azt mondta az anyukám (Omega, Somló Tamás), Bús szívből énekelni (Szácsi Pál), Rohan az idő (Koncz Zsuzsa), Micsoda nagyszerű dolog (Koós János), Elmegyek (Máté Péter), Köszönet a boldog évekért (Záray Márta, Vámosi János), Nem vagyok én apáca (Zalatnay Sarolta), Csavard fel a szőnyeget (Hungária, Fenyő Miklós), Szóljon hangosan az ének (Soltész Rezső), Annyi arc ismerős (Payer András), Millió rózsaszál (Csongrádi Kata). S. Nagy nevéhez fűződik az első külföldön is sikeres magyar nyelvű beat-dal, a Rohan az idő szövege, de a Scampoló, az Illés, az Echo, a Corvina és szinte valamennyi sikeres magyar zenekar és szólista énekelt tőle számokat. Játékfilmekhez és színpadi művekhez is írt szöveget, 1981-ben Máté Péterrel Csövesek címmel rock-musicalt készítettek. S. Nagy István több dala is a legjobbak között szerepelt különböző fesztiválokon. Legnagyobb sikere az Elmegyek című dalának volt, amelyet Nicholas címmel Sylvie Vartan tett ismertté az egész világon.

Hiányos lenne a kép S. Nagy Istvánról, ha nem említenénk meg azt a törekvését, amellyel az idők során minden, általa tehetségesnek tartott zeneszerzőt, énekest, színészt, beat-, pop- és rockegyüttest, akikkel csak valamilyen módon kapcsolatba került, arra biztatott, ösztönzött, bátorított, hogy baráti segítségével vegyen részt ebben a nagy játékban, amit ő, sohasem titkoltan, határtalanul élvezett. Nem is tudta elképzelni, hogy annak, akinek valamiféle affinitása van a színpadhoz, ne szeretné megmutatni magát a közönségnek. Az egyik népszerű délutáni napilap újságírója voltam, amikor Szécsi Pál, Máté Péter és Ihász Gábor dalaival szerepeltem egy szerkesztőségi bulin. Azonnal felajánlotta, hogy kazettára énekelhetem a műsoromat, segít a megvalósításban. Azóta is bánom, hogy nem mertem élni a lehetőséggel. Milyen remekül szerepeltek legújabb felfedezettjei, a Kovács ikrek is a 75. születésnapját köszöntő műsorban! S. Nagy István most, elhalasztott ünneplésén megint példát mutatott abból, hogy miként kell viselkedni a színpadon, hogyan kell felvenni a kapcsolatot a kollégákkal és a közönséggel. A dalszövegírás nagymestere, aki már ötször volt a halál torkában – legutóbb éppen szilveszterkor –, kis segítséggel, de a saját lábán ment fel a színpadra, énekelt, táncolt, és láthatóan nagyon örült az őt ünneplő közönségnek, akik zsúfolásig töltötték meg a Fészek Művészklub dísztermét. Hát hogyne töltötték volna, amikor pontosan annyira szeretik őt, mint ő a hivatását és a közönséget.

„Amikor az ember kerek születési évhez érkezik, egyrészt örömet érez, hogy Isten kegyelméből megélhette – másrészt mi tagadás, fájlalja, hogy ilyen hamar elröpült az idő. Te még törékeny egészségi állapotodban sem panaszkodhatsz. Tudnod, érezned kell, hogy a nyáresti pestbudai utcák ablakai mögül a Te versszövegeidre megihletett dallamok folyamatosan szállnak. A Te szavaiddal, s a kapcsolódó édes dallamokkal vallanak az emberek egymásnak szerelmet, veled panaszkodnak az elmúláson és a Te reményed az, ami tovább él a magyar szívekben. S kevesen mondhatják el, hogy olyan önzetlen törődés, sugárzó szeretet vette-veszi őket körül, mint amit Neked ajándékozott az élet: egy tüneményes asszony őriz lelkének közepében. Igaz szeretettel kívánok bensőséges születésnapot, sok erőt a küzdelmekhez, Isten oltalmát a megpróbáltatásokban” – írta Jókai Anna, Kossuth-díjas írónő születésnapi köszöntőjében, amelyet S. Nagy István feleségétől, Csongrádi Katától hallhattunk az ünnepi esten.