Művészcsaládból a popszínpadra

Erdélyi Lászlóból mégis csak előbújt a pedagógus

Az Emberek és a Szekeres Adrien-féle Unisex zenekarokkal sikert sikerre halmozó Erdélyi László még 1984-ben, amikor diplomáját átvehette az ELTE magyar-történelem szakán, nem gondolta, hogy egyszer majd zenész karrierjének tapasztalatait fogja, nem középiskolás fokon átadni a feltörekvő nemzedéknek.

–Érdekes, hogy édesapja és édesanyja is a hangversenytermek dobogóján, illetve a színpadon érezte jól magát, ez a szépen csillogó világ mégsem érdekelte igazán gyerekkorában.

–Apám szaxofonművész volt, anyám pedig a Kaposvári Csiky Gergely Színház első számú táncosa. De megemlíthetem zongoraművész nagyanyámat is, aki szegény 1943-ban éhen halt. A családi zongorával először csak annyi volt a kapcsolatom, hogy behúzódtam alá, amikor Illés Lajosék felugrottak tárgyalni apámmal, aki szívbetegsége után, amikor abba kellett hagynia a koncertezést, a legendás Illés zenekar szervezője lett. Sokat beszélgettek, buliztak nálunk a csapat tagjai. Eszembe sem jutott, hogy nekem valami ilyesmit kéne csinálnom, mint Szörényiéknek vagy az Omegának. Később sportgimibe jártam, de legszívesebben verset mondtam, főleg a magyar és a történelem érdekelt. Az egyetem elvégzése után még tanítottam is irodalmat a Kaffkában, de fél év után kirúgtak. Volt egy pianínóm a szobámban, ahol a saját szerzeményeimet játszogattam, gimista koromban még csapatot is szerveztem magam köré, de nem gondoltam, hogy ezt komolyabban kellene vennem olyan zenészeket és együtteseket látva-hallva, mint Pege Aladár, a Tűzkerék Radics Bélával, vagy a Mini, Hobo, Edda, Korál, Piramis, M7. A zongorázgatást azonban soha sem hagytam abba, sőt egyre nagyobb élvezetet találtam benne az egyetemi éveimtől kezdve. Egyre fontosabbá kezdett válni az, hogy ki tudom fejezni magam a dalaimban. Úgy éreztem, hogy a saját szövegeim, ritmusaim, dallamaim alkalmasak arra, hogy kirobbantsam magam a szürke hétköznapokból egy kellemes, szimpatikus világba.

–A zenész szakma közel két évtizede hallott először az Erdélyi László névről a Marathon nevű zenekar billentyűseként.

–Két évig játszottunk együtt, aztán a Dáma együtteshez igazoltam. A nagy dobás az Emberek zenekar megalapítása volt 1995 nyarán Berkes Gáborral és Miller Zoltánnal. Az akkori zenei divattól eltérően a letisztult, akusztikus hangzású, élő hangszerekre épülő stílust, a nehezebb utat választottuk. Szóltak a barátaim, hogy Gór Nagy Mária színitanodájába jár egy fiú, a Zoli, aki úgy énekel, hogy őrület. Megnéztem az egyik vizsgáján, a Grease-ben, és ő volt a világhírű Walt Disney-féle rajzfilmfigurának, Aladdinnak is az énekhangja a produkció magyar verziójában. Igazat mondtak a barátaim. Még az év novemberében Száz út címmel megjelent az első nagylemezünk. Az első klip a címadó dalból készült.

–Aztán jött a Mama, amely egy csapásra ismertté és sikeressé tette a zenekart. Mint a zenészek legszebb álmában: folyamatos szereplés a rádiókban, televíziókban, koncertek…

–Rengeteg lemezt eladtunk! Ma már hihetetlenül hangzik, de a Száz útból közel nyolcvanezret vásároltak meg.
–Ám hamarosan ezt a zenekart is otthagyta, hogy megalapítsa az Unisexet.

–Egy funky zenekarban megláttam énekelni Szekeres Adrient. Egyszerűen nem tehettem mást: felkértem az új együttesembe énekesnek. Ekkoriban discofunkyt játszottunk, de teljes szívünkből és minden erőnkből. 1997-ben jelent meg az első lemezünk Szebb holnap címmel, amelyről több dal került a slágerlisták élére. Hasonlóan alakult a történet a második, a Csoda az élet című lemezünkkel is. Állandó szereplői voltunk a kívánságműsoroknak. A dalokhoz természetesen klipek is készültek, amelyeket szorgalmasan sugároztak a televíziók. Slágereinkkel a Bravissimo és a Danubius Vígállomás kiadványokon is szerepeltünk, amelyek az eladott példányszám alapján rövid időn belül arany- és platinalemezek lettek. 1999-ben és 2000-ben élő hangszereléssel is bemutatkoztunk a Budapesti Kapcsolat Koncerten. Többszázezren énekelték velünk a dalainkat.

–Szekeres Adrien szólólemezt készített, és ezzel úgy tűnt, hogy 2001-ben meg is szűnik a zenekar.

–Visszafogottan fogalmazok, ha azt mondom, hogy borzalmasan nehéz évek következtek a munkámban és a magánéletemben egyaránt. A zenekar évekig szüneteltette működését, aztán énekesnők és zenésztársak jöttek-mentek, hiteltelenné téve a jól csengő márkanevet. Elhagytam a családomat, és megpróbáltam új életet kezdeni Gregor Bernivel, de nem sikerült. A végén magány, egyedüllét, depresszió – nem ismertek rám a barátaim, csak ültem és a levegőt bámultam. Azt mondtam magamnak egy idő után: na most vagy felállsz, Lacika, vagy elpusztulsz, mint a kivert kutya. Ki kellett találnom újra magam. El kellett döntenem a legfontosabb dolgokat. Rá kellett jönnöm, hogy egy idő után nem a saját életemet éltem: olyan helyekre merészkedtem, ami már nem az én világom. Erőt adott, hogy a legnehezebb időkben sem adtam el magam! Nem ültem fel a kamu lehetőségeknek. Nem hakniztam. Énekelhetnék duettben akárhányszor valamelyik diszkóban vagy egy füstös, vidéki kocsmában szép pénzért. Nekem a zene másról szól! Számomra a zene nem pénzt, hanem értéket jelent. Még most is van, még lehet értéke a zenének, ha az ember adni akar valamit a zenésztársainak és a közönségnek. 2007 közepétől Wéber Helga lépett a zenekarba, amely óriási erőt adott nekem. Visszaadta a hitemet abban, hogy alkalmasak vagyunk rá, hogy ezt a sok lelkibeteg embert, akikkel ma Magyarországon találkozunk, egy-egy koncert erejéig, de a dalainkat hallgatva legalább három percre kicsit boldogabbá tegyük. Bulizenére vágynak, hát jöjjenek igazi, élő bulizenét hallgatni, mi ezt tudjuk nyújtani nekik. Vissza kell hozni a magyar zenét Magyarországon! Csak külföldi zenét hallani minden rádióban, tévében. Csoda, hogy manapság alig jut be egy-egy magyar dal a külföldi szerzemények közé a magyar slágerlistán?

–Van igény a közönség részéről a magyar számokra?

–Százötven koncerten vagyunk túl Helgával, és mindenhol nagyon megszerették őt. Végigjártam az országot a Unisex legutóbbi kislemezével, 70-80 rádiónál jártam, megtettem vagy ötezer kilométert két hét alatt, hogy a zenénket teszteljem, és nagyon jó a fogadtatása! Meglátszik a zenekaron, hogy minden időmet és energiámat neki szentelem. Át kell adnom a tapasztalataimat a fiatal kollégáknak! A saját példámmal, teljesítményemmel kell meggyőznöm őket. Nem elég dumálni, az egykori dicsőségre hivatkozni. Most kell dolgozni! Hat emberért vagyok felelős a zenekarban. Helga azonnal megérezte, hogy mit akarok. A zenekar az énekes – aki a közvetlen kapcsolat alakítója a közönséggel – támogatására szövetkezik. Egy test, egy lélek kell, hogy váljék belőlük az idők során. Csak akkor hiteles bármilyen dallam és szöveg, ha a frontember hisz a dologban. A zenekar tagjainak tudniuk kell, hogy az ő feladatuk az énekes maximális kiszolgálása, ők adják alá a lovat. A másfél év alatt készített négy kislemezünk felvételei alatt kiderült, hogy minden rendben van, nagyon egységes a társaság. A negyedik kislemezünkből most készült el a klipünk. Megérett a csapat egy nagylemezre.

–Időközben a magánélete is pozitív fordulatot vett!

–Egy tornatanárnő a kedvesem, aki egyébként a Cs.I.F.O. rockbanda gitárosa. Ha minden továbbra is ilyen jól megy, az esküvőtől sem zárkózom el.

–Zenei producer, zenei rendező is. Mi szerepel még a távlati terveiben?

–A zene dob fel leginkább. Nem tudom abbahagyni, annyira szeretem a koncerteket. Az élő zenének varázsa van. Ha igazán jó, hatása alá kerül zenész és hallgatója egyaránt. Minden tudásomat, tapasztalatomat, pedagógiai érzékemet latba vetve azt szeretném, ha a fiatalokból álló Unisex egyre színvonalasabban lenne képes dolgozni. Nagy álmom egy olyan cég vezetése, ahol csak hasonló gondolkodású szakemberek gyűlnének össze egy irodában, természetesen minden területről a legkiválóbbak. Amikor az általuk terelgetett zenekar tagjainak semmi mással nem kellene foglalkoznia, csak azzal, hogy minél jobban érezzék magukat a színpadon, minél többet tudjanak kihozni magukból, a lehető legnagyobb élményt nyújtva a közönségnek.